Közelkép

Kisdiákként eleinte nehezen igazodtam el a hatalmas épület labirintusában, de aztán igen otthonosan éreztem magam benne. Amikor pedig az 1948-as évnyitón Abody Béla nyilván mások által írt beszédében odáig jutott, hogy mostantól „a szellem napvilága” ragyogja majd be iskolánkat, bizony botrányba, füttykoncertbe fulladt a szónoklata. Mi másképpen éreztük. Még azelőtt, hogy megismerhettem volna új iskolámat, pedagógus édesapámtól hallottam, hogy amikor érettségi elnökként valahol a ciszterci atyák vendége lehetett, másutt szerzett tapasztalataitól eltérően vacsora után itt nem széledt szét a tanári testület, hanem beszélgetve, esetleg tarokkozva együtt maradt.

Parallax – nézetek kora

Szavakkal telített, csönd nélküli világunkban a szó jelenléte olyan magától értetődő, mintha öröktől fogva lenne. Mintha világunk a szavak tégláiból épülne, s amit egymásnak jelentünk, csak szavakból állna. Még a csöndeket is szavak emléke telíti. Ám a legelső és azt követően minden további megszólalás előtt is létezik egy állapot, s hogy milyen is az, erre nem könnyű felelni.

Beszélgetés Szuromi Szabolcs Anzelm professzorral, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorával

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) húsz éve kezdte meg – pontosabban kezdte újra – működését. Elődjének tekinti ugyanis a Pázmány Péter által 1635-ben Nagyszombatban alapított univerzitást, s ezt a jogfolytonosságot vallja az Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a Mária Terézia idején önálló karként létrehozott mai Semmelweis Egyetem is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a katolikus egyetem éppen ebben az évben kötött jelentős tudományos szerződéseket az említett intézményekkel. Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úrral éppen egy esztendeje beszélgettünk az egyetem életéről, amikor átvette hivatalát. Mostani találkozásunkkor az azóta eltelt időszakot tekintettük át.

Szentkirályon a királyi szent családdal

Csontszáraz a határ. Szél sodorja a porrá szikkadt termőföldet. A kukoricások sárgán, zöld színüket és csövüket vesztve zörögnek, a napraforgótáblák feketére égve. Megpróbáltatunk, kimondatlanul ez fészkel bennünk, ősszel minden bizonnyal emelkedik a takarmány ára, s ez magával ránt mindent: tovább drágul az élelmiszer, pedig két tej és egy kenyér már most is ezer forint körül mozog… A templomkertben lassú léptekkel, zárt, fegyelmezett tekintettel gyülekeznek a szentkirályi hívek. Láttak már ilyet, ismerik a föld keménységét. Mert Szentkirályon járunk, ahol augusztus 26-án tartották a Szent István-napi búcsút. A szomszéd község Lakitelek, s mintegy bezárva a háromszöget, ott tornyosodik Nyárlőrinc. A három település három temploma a magyar szent család ereklyéit őrzi: a szentkirályi neogótikus istenházában Szent Istvánét, Lakiteleken Szent Imre hercegét, Nyárlőrincen meg Boldog Gizelláét. Erre az alkalomra mindhármat a szabadtéri oltár elé helyezték, s mint Máthé György prépost, szolnoki plébános bevezetőjében mondta, ebben a megpróbáltatásokkal teli időben – „mert van remény, ne féljetek!” – a szent családra tekintve „kérjük Isten segítségét”. S fölhangzik a „Hol vagy, István király…?”

Világ-nézet katolikus szemmel

Az az iskolaajtó most is nyitva van, amelyen egykor beléptem. Most unokáimat látom belépni, mivel ugyanaz minden iskolaajtó…
Mit csinál egy öreg iskolás – annyi évtized múltán? Néz és hallgat. Látja a perdülő faleveleket, táviratokat olvas, mindegyikről ugyanazt az üzenetet: bár egyre több a mész, mint az ész, mégis tanulnod kell. Tanulni a fákat – nem csupán a télieket –, és arra gondolni: ami volt, nem jön vissza soha. Egy-egy fa új alakot ölthet. Minden új, és mégis a régi…

Világ-nézet katolikus szemmel

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke meglepő módon új hangot ütött meg az európai helyzetről szólva. Szeptember 6-án, egy brüsszeli értekezleten kijelentette, amit már igen sokan megállapítottak: Európában nemcsak pénzügyi, de bizalmi válság is van. Az európaiak – ötven év óta először – nem a jobb élet reményében, hanem bizonytalanul tekintenek a jövőbe. Barrosót végre aggasztja, hogy nőtt a munkanélküliség. „Elfelejtjük, hogy van, akinek nincs mit ennie? Elfelejtjük, hogy helyenként szociális vészhelyzet van? Hunyjunk szemet e fölött?” – tette fel a drámai kérdéseket.

Sok költség és kérdés merül fel iskolakezdéskor. A tanszerek vásárlásakor a minőség vagy az ár a fontosabb szempont? Hol szerezzük be a szükséges dolgokat: kis papírboltban vagy bevásárlóközpontban? Szükség van-e új iskolatáskára, tolltartóra? Ilyen és ehhez hasonló, aprónak tűnő, mégis fontos döntéseket kell meghozni, amelyek mind hatnak arra, mennyit költ egy család az iskolakezdéskor. Amire biztosan költeni kell: a tankönyvcsomag, az iskolaszerek és a tornazsák tartalma.

Az oktatási államtitkárság tájékoztatása szerint idén az első és ötödik évfolyamon átlagosan hatezer-ötszáz forint egy könyvcsomag ára, a nyolcadikosoké pedig körülbelül tízezer forint. Tanszercsomagra, ha csak a legszükségesebb dolgokat vásároljuk, és az alacsony vagy közepes árfekvésű termékeket választjuk, kilenc–tizenkét ezer forintot kell költeni. Egy átlagos tornafelszerelésre öt- és tízezer forint közötti összeget kell szánni.

Támogatás az iskolakezdéshez

Hány színes ceruza kerüljön a tolltartóba? Mit rejt egy felszerelt tornazsák? Mi kell a tisztasági csomagba? A tanév megkezdése országszerte számos családnak jelent komoly anyagi megterhelést.

A Katolikus Karitász minden évben kiemelt figyelmet fordít az iskolakezdésre, különösen azokra a családokra, amelyek számára nehézséget jelent gyermekeik alapfelszerelésének beszerzése.

A segélyszervezet az idei évben közel húszmillió forinttal segíti az iskolás gyermekeket. Országszerte összesen mintegy kétezer diák részesül támogatásban, amelyet utalvány formájában kapnak meg a családok.

Emellett a Katolikus Karitász egyházmegyei központjai iskolatáskákat, tornacipőket, tanszereket – tolltartót, ceruzát –, kötelező szépirodalmi műveket is adományoznak a rászorulóknak.

Szeptemberben az 1356-os adományvonalra érkező támogatást szintén az iskolás gyermekek segélyezésére fordítják. Ez telefonhívásonként ötszáz forintot jelent a rászorulóknak.

KK