Lehet-e nem szeretni a karácsonyt? Mert én egyre inkább úgy vagyok vele, hogy idegennek érzem azt, amit karácsonyként, télünnepként kínálnak és akarnak eladni nekem. Ez nem karácsony. Nem, ebből nem kérek. Ezt nem szeretem.
„Nincs hely termeimben! Eredjetek innen!” – Előttem van annak a ministránsfiúnak az arca, fülemben a hangja, akire úgy jó harminc évvel ezelőtt a fogadós szerepe esett a betlehemes játékban.
Karácsony. Emberré lett. Mostanában gyakran halljuk. A szeretet hasonlító erő. Isten szeret. Olyannyira, hogy hasonlóvá akart válni hozzám. Gyermekké lett, családban élt, evett, ivott, örült, haragudott, szenvedett – egészen odaadta magát, és elment a végsőkig. A fájdalmaim férfija is lett. Nyitva az ajtó. Én is hasonlóvá válhatok hozzá. Nem kell magyarázkodni, már a vágyakozásom is ajándék számára, amelyben hozzá kapcsolódhatok, és ő velem marad.
Fertődre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentes Mihály pap költőről elnevezett idősotthonába látogattunk, hogy az ünnepi készülődés közben egy pillantást vessünk a szívekben őrzött régi karácsonyokra.
Az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére (Équipes Notre-Dame – END) az Egyház által elismert nemzetközi katolikus házastársi mozgalom, amely segíti a párokat, hogy házasságuk szentségét a lehető legteljesebben tudják megélni. Tomka Barna és Szentgyörgyváry Eszter, az END magyarországi régiójának felelősei a karácsonyi készület idejére várják hetedik gyermekük születését. Az ünnepre készülve találkoztunk velük gyömrői otthonukban.
