Emmanuel… Veled akarok lenni
Uzsaly Márton ecsetrajza

 

„Én szeretlek úgy, ahogy vagy, szeretlek bűnösen, mosdatlan kézzel, nem várok arra, hogy megtisztulj. Ahhoz, hogy szeresselek, nem kell szmokingban megjelenned, sem pedig nyakkendővel. Piszkosan, bűnösen, a hibáiddal együtt, amelyekben nyakig elmerültél. Ne fuss előlem! Gyere! Szeretlek olyannak, amilyen vagy.” (H. Boulad) És a vele való találkozás átváltoztat, megtisztít. Mert a szeretet valóban hasonlító erő. Jó, hogy ez a találkozás bármilyen körülmények között megtörténhet. Tanúskodhat erről Erzsébet méhében a gyermek, a fáról kíváncsiskodó kicsi, köpcös és bizony nem makulátlan előéletű Zakeus, vagy a szamariai asszony a kútnál, de Saul is a damaszkuszi útról, vagy a juhszagú betlehemi pásztorok, a csillagvizsgáló bölcs királyok, az Emmauszba tartó csalódott és háborgó tanítványok…
Csakúgy, mint az az egyszeri árva orosz fiúcska, Misa, akit a jászlacskája készítése közben szólított meg az Úr, pedig még csak ismerősök sem voltak akkoriban. A 90-es években történt. Az orosz oktatásügyi minisztérium két misszionáriust megbízott azzal, hogy dolgozzanak ki egy olyan tananyagot, amellyel megtaníthatják a bibliai alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy börtönökben, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak. Ők mesélték el az egyik árvaházi élményüket: „Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a karácsonyi történetet. Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Elmondtuk azt is, miként született meg Jézus egy istállóban, és hogyan fektették szülei egy jászolba. Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet-visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélén ült, nehogy akár csak egyetlen szót is elmulasszon abból, amit mondunk.
Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony csíkokra tépkedtek, és szalmaként a jászolba tettek. Világosbarna filcanyagból babaformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögletű flanelldarabokat, hogy a babáknak takarójuk is legyen. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Aztán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert abban nem egy, hanem két baba feküdt! Gyorsan odahívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, vajon mit értett félre. A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt, aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe.
Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Ám amikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, onnan egészen sajátos módon folytatta: »Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor ő azt mondta, hogy akár lakhatnék nála is. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna nála lakni! Gondolkodtam, nincs-e mégis valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy talán melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem tőle: Ha melegen tartanálak, az olyan lenne, mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam.
Akkor befeküdtem mellé a jászolba, ő rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok, mindig.«

Mire Misa befejezte a történetét, a szemét elöntötték a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát a kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyja el őt. Valakit, aki mindig vele lesz. Én pedig megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem az, hogy kicsodánk.”
Emmanuel. Velünk az Isten.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..