Egymásért

2012 karácsonyán, Teheránban körülbelül ötven keresztény gyűlt össze egyikük lakásában, hogy ünnepeljen. Megjelent a titkosrendőrség, s átkutatták a házat. Mindenkit letartóztattak, majd kihallgattak. Meg kellett adniuk a személyi adataikat, az e-mailjük jelszavát és kereszténységre térésük részleteit is. Nem sokkal később elengedték őket, ám egy örmény lelkészt és egy másik férfit ott tartottak. Magas óvadék ellenében a lelkészt mégis kiengedték, Mohamed Hadi Bordbar azonban bent maradt. Ő ugyanis büntetett előéletűnek számított: 2009-ben az iszlám elhagyása miatt találták bűnösnek, de akkor egy közel kétmillió forintnak megfelelő összeg fejében szabadon bocsátották.

Halál vár az iszlámból áttértekre?

Nemrég megállapodás született Irán atomprogramjáról Genfben. Eszerint Teherán hat hónapra felhagy minden olyan tevékenységével, amely az 5 + 1 államok (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) szerint atomfegyver kifejlesztésére irányul, vagyis nem dúsít ötszázalékos fölötti uránt, ezért cserébe enyhítenek a közel-keleti országgal szembeni nyugati gazdasági embargón. Keresztényekkel kapcsolatos igények persze nem szerepelnek a kezdetinek mondott megállapodásban, pedig az iráni hívek komoly üldöztetésnek vannak kitéve.

Egy barátom a minap keserűen jegyezte meg: „A hajléktalanok, úgy látszik, nem képezik részét a világörökségnek.” A Fővárosi Közgyűlés november 14-én elfogadta azt a rendeletet, amelynek következményeképpen Budapest egyes, kijelölt területein – köztük a világörökségi védelem alá eső területeken – az „életvitelszerű” tartózkodás büntethető. A nyilvánvaló „célcsoportot” a hajléktalanok alkotják. Ahogyan egy ismert hajléktalan költőnő mondta: „Eddig csak a sors üldözött minket, most már a törvények is…”

A jogszabály megalkotói szerint a status quo maguknak a hajléktalanoknak sem jó. Valóban: senki sem akarhatja józan ésszel, hogy az aluljárókban, parkokban, erdőszélen emberek lakjanak. A hajléktalanság felszámolása mint cél vitán fölül áll. A választott eszköz vitatható. Árulkodó a sorrend. A főpolgármester és a főváros az önkormányzati és civilszervezetekkel együtt eddig valóban sokat tett a hajléktalanokért. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke úgy nyilatkozott, hogy a krízisellátás európai viszonylatban példaértékű, de az alapprobléma súlyos: könnyű hajléktanná válni, és nehéz visszakapaszkodni.

Kilencedik alkalommal rendezték meg Szegeden a szolidaritás éjszakáját, mely csendes, békés demonstráció a hajléktalanok mellett. Célja, hogy érzékennyé tegye a társadalmat azoknak a sorsára, akik saját erejükből nem képesek felemelkedni, bármilyen okból kerültek is az adott élethelyzetbe.

A Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség keretében működő hajléktalanokat látogató csoport egész évben indít teajáratokat. Zsíros kenyérrel és teával kínálják meg a város hajléktalanjait, s egy beszélgetés erejéig „lélekmelegítő” odafigyelést is igyekeznek nyújtani számukra.

Játszani megyünk… Nem vagyunk már nagyok ehhez? Kicsit vonakodva léptünk be a kapun, nem tudva, mi vár ránk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény Különleges Gyermekotthonában.

Sérült gyermekek lesték érkezésünket kíváncsian, nyílt szívvel, őszinte mosollyal. Ők nem tudják, milyen játszmákat játszik olykor az ember, mi az előítélet, a szeretetlenség, az ellenségeskedés. Nem tudják azt sem, hogyan mutassanak többet, mint amit tudnak, nem ismerik a félrebeszélést. „Csak” önmagukat adják, s azt szeretik, ha te is önmagadat adod. Mert bölcsebbek minden földi halandónál, s tudják, hogy nem számít, milyen pozíciód, vagyonod, hatalmad van, csak az, ami a szíved legmélyén található: a szeretet képessége. A gyermekotthon lakói tehetségesek, remek terapeuták, Isten gyermekei. Szakterületük a szív, a lélek, az érzelmek. Jó érzékkel tudják az emberek szeretet-képességeit fellobbantani, az érzelmeket előcsalogatni, s akikkel csak találkoznak, mind jobbá lesznek általuk.

Péntekenként ebédet oszt a Katolikus Karitász

Az őszi-téli hideg beköszöntével a Katolikus Karitász fokozott figyelmet fordít a nehéz anyagi körülmények között élő családokra, az idős és beteg emberekre, valamint mindazokra, akik állandó fedél nélkül az utcán töltik az éjszakát és a nappalok nagy részét. Országszerte számos helyszínen igyekeznek segíteni munkatársaik és önkénteseik a hideg okozta nehézségek leküzdésében. Hazánk számos pontján több hónapon át rendszeresen osztanak meleg ételt, élelmiszercsomagokat és meleg ruhát.

Budapesten a XVII. kerületi önkormányzattal együttműködve minden pénteken délben meleg ételt osztanak. Legutóbb Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója, Mádl Dalma, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete és Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő osztott ebédet a rászorulóknak.

MKPK Sajtószolgálat

Vannak, akik igyekeznek politikai eszközként felhasználni a hajléktalanok sorsát, éppúgy, mint a mélyszegénységben élő cigány embertársainkét. Amikor a hatóságok megmentésükért tesznek, egyenesen a szabadságuk korlátozása ellen tüntetnek.

S nem kevesen vagyunk olyanok is, akik azzal próbáljuk megnyugtatni a lelkiismeretünket, hogy a hajléktalanság problémája tulajdonképpen az alkoholizmus következménye. Így akarjuk elkerülni a kérdést: mit tettünk, mivel segítettük azokat, akik – nemcsak karácsonykor, látványosan, de az év többi napján is – az utcára került emberek megmentéséért dolgoznak.

A „Csak Egyet” szociális központról

Két évvel ezelőtt A rózsa tüskéi címmel már tudósított az Új Ember a „Csak Egyet” Szociális Segítő Központ indulásáról. A tüskék mellett most – nemcsak képletesen – megjelent a virág is, hiszen a november 17-én átadott Szent Erzsébet Rózsája díjátadójának bevételét idén a „Csak Egyet” központ kapja.

(A témáról riport a „Van embered” című írásunkban olvasható.)