Világszerte óránként egy keresztényt ölnek meg a hite miatt – derült ki a Pew Forum on Religion and Public Life amerikai kutatószervezet legfrissebb adataiból. Minthogy a világ százharminc országában üldözik őket, a keresztények gyakorlatilag a legüldözöttebb vallási csoportot alkotják. Az amerikai kormány jelentése szerint 2012-ben a vallásszabadságot legkevésbé tiszteletben tartó országok Burma, Kína, Eritrea, Irán, Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Szudán és Üzbegisztán, az Emberi Jogok Határok Nélkül nevű nemzetközi szervezet felmérése szerint pedig Azerbajdzsán, Egyiptom, India, Indonézia, Irán, Kazahsztán, Nigéria, Pakisztán, Oroszország és Üzbegisztán voltak. Láthatjuk, hogy Irán mindkét felsorolásban szerepelt.
A kereszténység története régre nyúlik vissza az Iráni Iszlám Köztársaságban; az ország északnyugati részén található Mária-templom a második legrégebbi a világon. Ma több mint háromszázezer keresztény él a közel nyolcvanmilliós egykori Perzsiában, közülük a legtöbben örmények, de sokan vannak az asszírok is. Csak ezt a két felekezetet ismerik el az országban, s a hívek kizárólag örmény vagy asszír nyelven hirdethetik az evangéliumot, perzsául viszont – 2013 márciusa óta – nem, különben bezárják a templomot. Megtiltották a perzsa nyelvű bibliák nyomtatását is, keresztény könyvesboltokat zártak be, s kijelentették, hogy szentmisét csak vasárnap lehet tartani. Ennek ellenére egyre nő a keresztények száma, s mind többen vannak azok, akik az iszlámból tértek át a kereszténységre, noha nemritkán a halállal néznek szembe.
Az iszlám forradalom győzelme, 1979 után jelentősen romlott az iráni egyházak helyzete. Sok keresztényt gyilkoltak meg, s egyes adatok szerint 2010 óta több mint háromszázat zártak börtönbe (csak idén júliusban húszan kerültek őrizetbe). Az ok többnyire a „nemzetbiztonság veszélyeztetése”. Gyakoriak a razziák az otthonokban, hátha házi istentiszteleti közösségeket kapnak rajta. Különösen nehéz a muszlimból lett keresztények helyzete. 1993 óta az egyháznak nyilatkoznia kell arról, hogy nem kísérli megtéríteni a muzulmánokat, s értesítenie kell a minisztériumot, mielőtt új tagot fogadna be. Aposztatának, vagyis hitehagyónak számít, ha valaki muszlimból kereszténnyé lesz. Korábban halálbüntetés várt az ilyenekre, ám a 2012 januárjában elfogadott új büntetőtörvénykönyv – látszólag – enyhít a büntetésen.
Bár már nem tartalmazza a halálbüntetést a konvertiták számára, mondvacsinált indokkal ezt bárkire könnyen ki lehet róni. Ahogy a törvényben áll: „Ha nincs hatályos jogszabály, a bírónak az ítéletalkotás során az iszlám források és a fatvák (vallásjogi döntések – a szerk.) alapján kell eljárnia.” Bűn lehet például a „barátság Isten ellenségeivel”, a „harc Isten ellen” vagy épp „az iszlám megsértése”. Mahmud Ahmadinezsád elnök (2005–2013) ideje alatt súlyosbodtak a keresztények gondjai, még ha az alkotmány biztosítja is a vallásszabadságot. Ám a júniusban megválasztott – mérsékeltnek tartott – új elnök, Haszan Rohani reformokat ígért az emberi jogok terén. „Az iszlámnak és a kereszténységnek ma jobban szüksége van a párbeszédre, mint valaha” – írta a Twitteren. Novemberben pedig Leo Boccardi apostoli nunciussal találkozott, hogy együttműködést alakítsanak ki Irán és a Szentszék között. Egyes vélemények szerint azonban nem sok jót lehet várni, ugyanis ő is a legfőbb vezetőtől, Ali Khamenei ajatollahtól függ, aki például 2010 januárjában erősen támadta a vallási kisebbségeket.
De vajon az iráni üldöztetés ellenére miért választja egyre több muszlim a kereszténységet? Sokan úgy vélik, az áttérés legfőbb oka a megannyi lehetetlen iszlám szabály. Ahogy egy lány az On the Spot dokumentumfilm-sorozat Iránról szóló részében fogalmazott egy illegális fotóstúdióban: „Megtérünk, mert az igazi szabadság számunkra csak Jézusban van.”
(S. Takács András és Cseke Eszter filmjét december 2-án, Budapesten, az Európa Pontban vetítették az Európai Parlament Szaharov-díjához kapcsolódóan, melyet az emberi jogok védelméért adnak át minden évben.)
