Egymásért

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat felhívása

A hideg téli napokon fokozott felelősség hárul mindenkire, aki földön fekvő emberrel találkozik. Budapesten a nap huszonnégy órájában hívható segítség a magatehetetlen emberekhez – hívja fel a figyelmet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A hidegben könnyen és gyorsan kihűlhetnek a szabadban elalvó emberek. Ez a veszély nemcsak az utcán élő hajléktalanokat fenyegeti, hanem azokat is, akik például buszra várakozva elbóbiskolnak a megállóban. A földön fekvő, padon ülő emberek keringése a nagy hidegben lelassul, cselekvőképességük a testhőmérséklet csökkenésével fokozatosan romlik, s egy idő után már kifejezni sem tudják magukat. Az alkoholos befolyásoltság a közhiedelemmel ellentétben kifejezetten rontja a túlélés esélyeit.

Az irgalom emberei és a börtön „humanizálása”

Hajlamosak vagyunk könnyen ítélkezni az összetört életű emberek felett. Azok felett, akik bűne nyilvánvalóvá vált, akik megszégyenültek. Különös módon az szolgálja a jóérzésünket, hogy náluk jobbnak tudhatjuk magunkat. Arról, aki börtönbe kerül, a többség általában szívtelenül beszél, és a legrosszabbakat kívánja neki. Pedig ebben a társadalomban nőnek fel ők is, innét távoznak a rácsok mögé, majd évekkel később ide, közénk, sőt talán éppen a mi városunkba, utcánkba, szomszédunkba térnek vissza. Közénk tartoznak, gondjaik a mi gondjaink is.

Házat kapott egy négygyermekes család

Egy Csongrád megyei településen élő családapa azzal a kéréssel kereste meg segélyszervezetünket, hogy segítsünk felújítani az idén súlyos károkat szenvedett házát.

A vályogból készült épület tetőszerkezetét a család két éve felújította, ám az elmúlt év földmozgásának tágabb epicentrumába a település is beletartozott, a ház falai a rengések következtében megmozdultak, és a tartófalakon repedések keletkeztek.

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.

Szent II. János Pál pápa versének részlete lehetne akár a Katolikus Karitász önkénteseinek jelmondata is. Az idei esztendőben országszerte több ezer segítőnk dolgozik azon, hogy meleget vigyenek a hideg lakásokba, ételt az asztalokra, ruhát, játékokat a nélkülözőknek és örömet a magányosoknak.

Az idén Tatabányán rendezték meg a Százszorszép Fesztivált, a fogyatékossággal élők országos kulturális seregszemléjét. Az eseményen elsősorban színpadi produkciókkal (vers, színdarab, zenei előadás) szerepeltek a sorstársak, de a hagyományokhoz híven képzőművészeti tárlat és irodalmi pályázat is kapcsolódott a rendezvényhez. Az utóbbira mintegy hetven írás érkezett.

Magukra maradt fiatal lányok, gyermekükkel egy anyaotthonban

„Hát neked meg ki az anyukád?” – nézek rá a tündéri, fekete bőrű, bongyor, egyévesforma kislányra. „Én vagyok” – válaszol egy ébenfekete hajú, hófehér bőrű, bájos fiatal nő, illetve lány. Alig húszéves lehet. Ebéd készül a Lea Otthonban, az édesanyák együtt postorkodnak a konyhában, a kicsik pedig körülöttük csibészkednek. Budapesthez közel vagyunk, de nem mondhatom meg, hol, a lakók egy része ugyanis védelemre szorul. Fiatal anyák élnek az intézményben, akik egyedül is vállalták gyermeküket. Ide menekültek, mert nincs hol lakniuk, nincs miből megélniük, nincs mellettük a családjuk, és magukra hagyta vagy bántalmazta őket a párjuk. Itt biztonságban lehetnek, együtt a gyermekükkel, és új életet kezdhetnek.

Adventi konferencia a somogyi vármegyeházán

Lélek-jelen-lét címmel rendezett adventi konferenciát a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) Somogy Megyei Kirendeltsége a kaposvári vármegyeházán. Jakó Gergely, a megyei közgyűlés elnöke és Szászfalvi László országgyűlési képviselő köszöntőjében az ünnepre készülődés, az elcsendesedés lélekre tett hatását emelte ki, valamint arra utalt: a somogyi szociális és gyermekvédelmi intézményekben folytatni kell azt a hit évében megkezdett programsorozatot, amely kiemelt figyelmet fordít a lelkigondozásra. Rumszauer Miklós plébános megnyitójában úgy fogalmazott: az isteni igazság hirdetése, a jó, a szép befogadása folyamatos lehetőséget és felelősséget kínál, s érdemes arra törekednünk, hogy az információtengerből csak a lelkünk épülésére szolgáló ismereteket fogadjuk be.

Bámulatos mindaz, ami a Nógrád megyei büntetés-végrehajtási intézet falai között történik a fogvatartottak lelkiségének gondozása terén. A példa nemcsak figyelemre méltó, hanem minden bizonnyal követendő is a hasonló intézmények számára.