Egyházunk

Ka­lan­dos is­mer­ke­dés a misszi­ó­val

Im­már má­so­dik al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg a Szent Gyer­mek­ség Mű­vé­nek vá­ci egy­ház­me­gyés ta­lál­ko­zó­ját. A Pá­pai Mis­­szi­ós Mű­vek­hez – a Va­ti­kán mis­­szi­ós tár­sa­sá­ga­i­nak össze­fo­gó szer­ve­ze­té­hez – tar­to­zó gyer­mek­szer­ve­zet­nek az egy­ház­me­gyé­ben mű­kö­dő cso­port­jai áp­ri­lis 13-án, Má­ria­bes­nyőn ta­lál­koz­tak egy­más­sal.

Fe­renc pá­pa ta­nács­adói az egy­ház­kor­mány­zás­ban

A va­ti­ká­ni ál­lam­tit­kár­ság áp­ri­lis 13-án köz­le­ményt bo­csá­tott ki, amely­ben ar­ról tá­jé­koz­tat, hogy Fe­renc pá­pa a konk­lá­vét meg­elő­ző ál­ta­lá­nos kong­re­gá­ci­ók so­rán fel­me­rült ja­vas­la­to­kat fi­gye­lem­be vé­ve lét­re­ho­zott egy bí­bo­ro­sok­ból ál­ló cso­por­tot, amely­nek fel­ada­ta az lesz, hogy ta­nác­­csal lás­sa el a szent­atyát az egye­te­mes egy­ház ve­ze­té­sé­vel kap­cso­lat­ban, és ta­nul­má­nyoz­za a ró­mai kú­ri­á­ra vo­nat­ko­zó Pastor bonus apos­to­li kons­ti­tú­ció fe­lül­vizs­gá­la­tát. Federico Lom­bar­di szent­szé­ki szó­vi­vő saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján ki­emel­te, hogy az ál­lam­tit­kár­sá­gi köz­le­mény min­den­kép­pen ma­gas szin­tű, nagy je­len­tő­sé­gű dön­tés­re utal. A pá­pa egy hó­nap­pal meg­vá­lasz­tá­sa után meg akar­ta mu­tat­ni, hogy fi­gye­lem­be vet­te és a gya­kor­lat­ban is sze­ret­né meg­va­ló­sí­ta­ni a bí­bo­ro­si kol­lé­gi­um­nak azo­kat a ja­vas­la­ta­it, ame­lyek a konk­lá­vé előt­ti kong­re­gá­ci­ók so­rán me­rül­tek fel.

Folytatódik a bol­dog­gáava­tá­si el­já­rás

A szeged–csanádi püs­pök­sé­gen áp­ri­lis 10-én saj­tó­tá­jé­koz­ta­tót tar­tot­tak, amely­nek té­má­ja a „leg­szö­ge­dibb szögedi” nép­rajz­tu­dós 2005-ben meg­in­dí­tott bol­dog­gáava­tá­si el­já­rá­sá­nak do­ku­men­tu­ma, az úgy­ne­ve­zett Po­zí­ció be­mu­ta­tá­sa és át­adá­sa volt az egy­ház­me­gye ré­szé­re. Az olasz nyel­vű kö­te­tet (cí­me: Positio super vi­ta, virtutibus et fama sanc­ti­ta­tis) Ruppert Jó­zsef pi­a­ris­ta posz­tu­lá­tor (ügy­vi­vő) nyúj­tot­ta át az el­já­rást foly­ta­tó Kiss-Rigó Lász­ló me­gyés fő­pász­tor­nak. 2012-re ké­szült el a több száz ol­da­las irat, amely Bá­lint Sán­dor élet­szent­ség­ét bi­zo­nyít­ja, éle­te írá­sai és a meg­hall­ga­tott ta­núk val­lo­má­sai alap­ján.

A Bu­da­pest 100 el­ne­ve­zé­sű kez­de­mé­nye­zés­nek kö­szön­he­tő­en áp­ri­lis el­ső hét­vé­gé­jén a szé­le­sebb nagy­kö­zön­ség is meg­cso­dál­hat­ta az idén száz­éves kő­bá­nyai Szent Lász­ló-plé­bá­ni­át. Az 1913-ban épült sze­cesszi­ós pol­gár­ház a Szent Lász­ló tér 25. szám alatt ta­lál­ha­tó, és 1970 óta a plé­bá­nia tu­laj­do­na. A hi­val­ko­dó­nak nem ne­vez­he­tő, vissza­fo­gott épü­le­tet je­len­leg fel­újít­ják, de kis­sé ro­mos ál­la­po­tá­ban is nagy­sze­rű­en il­lesz­ke­dik a kör­nyék sze­ces­­szi­ós mi­li­ő­jé­be. Sorg An­tal ter­vei alap­ján ké­szült.

XII. Piusz távirata a budapesti nunciushoz

A Szö­vet­sé­ges El­len­őr­ző Bi­zott­ság szov­jet ve­ze­tő­jé­nek kö­ve­te­lé­sé­re 1945 ta­va­szán ki­uta­sí­tot­ták Ma­gyar­or­szág­ról Angelo Rotta bu­da­pes­ti apos­to­li nun­ci­ust. Nem vet­ték te­kin­tet­be, mit tett az ül­dö­zöt­te­kért. Vagy ép­pen az volt ve­le a baj, hogy fel­té­te­lez­ték, a ké­sőb­bi ül­dö­zé­sek el­len is til­ta­koz­ni fog?

A bu­da­pes­ti apos­to­li nun­ci­a­tú­ra az ül­dö­zöt­tek vé­del­mét ter­mé­sze­te­sen a pá­pa tud­tá­val és aka­ra­ta sze­rint foly­tat­ta. Angelo Rotta an­nak a XII. Piusz pá­pá­nak (1876–1939–1958) az aka­ra­ta sze­rint cse­le­ke­dett, akit év­ti­ze­dek óta so­kan vá­dol­nak az­zal, hogy nem lé­pett fel a zsi­dók vé­del­mé­ben.

Ér­ték­ori­en­tált pe­da­gó­gia

Ez­zel a cím­mel ren­dez­tek kon­fe­ren­ci­át a vá­ci Apor Vil­mos Ka­to­li­kus Fő­is­ko­la (AVKF) szer­ve­zé­sé­ben áp­ri­lis 12-én, Bu­da­pes­ten. En­nek ke­re­té­ben egy, a ma­ga ne­mé­ben egye­dül­ál­ló könyv­so­ro­zat el­ső kö­te­te­it mu­tat­ták be. Fülöpné Er­dő Má­ria, az AVKF rek­to­ra is­mer­tet­te a so­ro­zat kon­cep­ci­ó­ját. A ki­ad­vány­ok az is­ko­lai köz­is­me­re­ti tár­gyak­hoz kap­cso­lód­va az egyes tu­do­mány­te­rü­le­tek sa­já­tos ke­resz­tény vo­nat­ko­zá­sa­it vi­lá­gít­ják meg. Az anya­nyel­vi ne­ve­lés­hez kap­cso­ló­dó kö­te­tek szer­ző­je Gasparicsné Ko­vács Er­zsé­bet, az ének-ze­nei té­má­jú­a­ké a Blazsek Andrea–Heim Lász­ló szer­ző­pá­ros. A hi­ány­pót­ló köny­ve­ket a Szent Ist­ván Tár­su­lat ad­ja ki. (ei)

Márianosztrai za­rán­dok­lat áp­ri­lis 26-án

Gye­rek­ko­rom­ban min­dig örül­tem, ha úton-út­fé­len csi­gá­ra buk­kan­tam. Há­za ez va­la­ki­nek…! Nagy volt a csa­ló­dá­som, ha oly­kor azt lát­tam, hogy a csi­ga­ház bi­zony már el­ha­gyott, üres.

Is­ten­től ka­pott hi­tünk is „ház”: ott­hon, haj­lék, ame­lyet be­la­kunk és be­ren­de­zünk. Ben­ne élünk. S mi­lyen fáj­dal­mas a ma­gunk vagy má­sok éle­té­ben a ki­szá­radt, meg­kö­vült hit, amely olyan, mint az a csi­ga­ház, amely­ből már ki­halt az élet.

El­mé­let vagy élet

Ha hos­­szabb időt töl­tök ott­hon, a fa­lum­ban, ne­he­zem­re esik vis­­sza­jön­ni a fő­vá­ros­ba. Nem volt ez más­képp hús­vét­kor sem.

Kel­let­le­nül pa­ko­lá­szok a szo­bám­ban, s még ked­vet­le­neb­bül szál­lok fel a busz­ra. Nagy­já­ból egy órá­ja uta­zom, bá­mu­lok ki­fe­lé az ab­la­kon, ami­kor rá­esz­mé­lek: kel­lő­kép­pen le­las­sul­tunk, ne szé­pít­sük, lé­pés­ben ha­la­dunk. Ki­ku­kucs­ká­lok az előt­tem ülők fe­je fö­lött, és lá­tom, óri­á­si a ko­csi­sor. „Bal­eset tör­tént” – mond­ják a töb­bi­ek. „Re­mek!” – gon­do­lom. Már több mint fél órá­ja ara­szo­lunk, én pe­dig egy­re job­ban nyug­ta­lan­ko­dom, mi több, unat­ko­zom, hi­szen már meg­hall­gat­tam a te­le­fo­no­mon lé­vő ös­­szes ze­ne­szá­mot. Ek­kor el­ha­tá­ro­zom, hogy nem hő­bör­gök to­vább ma­gam­ban, in­kább gya­kor­lom – itt a bu­szon, ki­csi­ben – az Is­ten­re va­ló rá­ha­gyat­ko­zás ké­pes­sé­gét. Per­sze nem biz­tos, hogy jól, de így va­la­hogy: egy­szer majd csak cél­ba érek…