Szecessziós plébánia Kőbányán

Az épí­tész ne­ve még Kő­bá­nyán sem iga­zán is­mert, pe­dig a vá­ros­rész ren­ge­te­get kö­szön­het ne­ki. Egy nürn­ber­gi csa­lád ötö­dik gyer­me­ke­ként lát­ta meg a nap­vi­lá­got, és kez­det­től fog­va kő­mű­ves­nek ké­szült. A szá­zad­for­du­lón a gya­ko­ri pes­ti épít­ke­zé­sek kö­zött őgyel­gett, fi­gyel­te a mes­te­rek mun­ká­it a meg­ál­mo­dott Nagy­kör­úton. Te­het­sé­gé­nek és becs­vá­gyá­nak kö­szön­he­tő­en már ti­zen­ki­lenc éve­sen mun­ka­ve­ze­tő lett. 1903-ban kez­dett önál­ló vál­lal­ko­zás­ba. Hé­ví­zen há­rom, ma is üze­me­lő ter­mál­ku­tat fú­ra­tott, majd ezek­hez kap­cso­lód­va fel­épí­tett egy nyolc­van­szo­bás gyógy­szál­lót. Eu­ró­pai ta­pasz­ta­lat­gyűj­tő kör­út­já­ról ha­za­tér­ve Kő­bá­nyán lak­ta­nyá­kat, gyá­ra­kat épí­tett.


1913 feb­ru­ár­já­ban kez­dett be­le gi­gan­ti­kus vál­lal­ko­zá­sá­ba, el­nyer­ve a Fő­vá­ro­si Sör­gyár épí­té­sé­nek jo­gát. Az el­ké­szült épü­let­ben a gyár­tás 1924. már­ci­us 15-én in­dult meg. Sorg An­tal cé­ge ek­ko­ri­ban négy­ezer em­bert fog­lal­koz­ta­tott, és tég­la­gyá­rá­val, asz­ta­los-, la­ka­tos-, üve­ge­ző-, fes­tő- és má­zo­ló­mű­he­lye­i­vel min­den igényt ki tu­dott elé­gí­te­ni. A kü­lön­bö­ző gyár­épü­le­tek, la­kó­há­zak, vil­lák és temp­lo­mok épí­té­se mel­lett a rész­vény­tár­sa­ság ál­la­mi meg­bí­zá­so­kat is el­nyert. Sorg vál­la­la­ta épí­tet­te pél­dá­ul a gö­döl­lői HÉV vo­na­lát, a so­rok­sá­ri, szent­end­rei és bu­da­fo­ki vil­la­mos­re­mí­ze­ket vagy a Mar­git-szi­ge­ti uszo­dát, de a Krisz­ti­na kör­úti pos­ta­szék­ház aj­tó­i­nak el­ké­szí­té­se, il­let­ve a mar­ton­vá­sári Brunsz­vik-kas­tély fel­újí­tá­sa is az ő ne­vé­hez fű­ző­dik.

Az épí­tész ki­vá­ló em­be­ri tu­laj­don­sá­ga­it iga­zol­ja az az anek­do­ta, ame­lyet a piliscsabai re­for­má­tus temp­lo­mot épít­te­tő Nagybaczoni Nagy Vil­mos ve­zér­ez­re­des ha­gyo­má­nyo­zott az utó­kor­ra: „Ami­kor azt kér­dez­tem tő­le: – Mi­vel tar­to­zom? –, ő kér­dés­sel vá­la­szolt: – Men­­nyi pén­ze­tek van? Ami­kor azt mond­tam: – 12 000 pen­gőnk van, így fe­lelt: – Azt nem ad­hat­já­tok ne­kem, hi­szen az egy­ház­nak még lesz­nek más költ­sé­gei is. Ide­ad­tok ne­kem 8000 pen­gőt.”

A Fe­renc Jó­zsef-ér­dem­rend­del és kor­mány­fő­ta­ná­cso­si cím­mel is ki­tün­te­tett Sorg egy­sze­rű­en, min­den pom­pát nél­kü­löz­ve élt Ger­gely ut­cai la­ká­sá­ban. 1946-ban va­gyo­nát és gyá­rát ál­la­mo­sí­tot­ták, és föl­dön­fu­tó­vá lett. Egy al­kal­ma­zott­ja fo­gad­ta be, ab­ban az épü­let­ben, ame­lyet ő épít­te­tett mun­ká­sa­i­nak. Egy szál bal­lon­ka­bát­ja ma­radt, amely­ben mun­ká­ba járt.

A gyö­nyö­rű­en ki­ala­kí­tott, sze­ces­­szi­ós aj­tók­kal és ta­pé­tá­val büsz­kél­ke­dő plé­bá­ni­án je­len­leg a má­so­dik nagy át­ala­kí­tás zaj­lik, szá­molt be la­punk­nak Ba­logh At­ti­la plé­bá­nos. A mun­ká­la­tok­nak kö­szön­he­tő­en mint­egy két­száz négy­zet­mé­ter­rel meg­nő majd a kö­zös­sé­gi ren­dez­vé­nyek cél­já­ra hasz­nál­ha­tó tér, és gaz­da­sá­go­sabb lesz az épü­let üze­mel­te­té­se is. A Szent Lász­ló-plé­bá­ni­á­nak szük­sé­ge is van na­gyobb he­lyi­sé­gek­re, hi­szen vi­rág­zó kö­zös­sé­gi élet jel­lem­zi. Jól mű­kö­dik a nyug­dí­jas­klub, két fel­nőtt hit­tan­cso­port is van, sok fi­a­tal pár jár a jegyesoktatásra, szep­tem­ber­ben in­dult el a há­zasklub, és mind­emel­lett há­rom kó­rus is kap­cso­ló­dik az egy­ház­köz­ség­hez.

A nyá­ri idő­szak­ban is gaz­dag prog­ram vár­ja a hí­ve­ket: már har­ma­dik éve szer­vez­nek vízitúrát a fi­a­ta­lok­nak, az idén csa­lá­dos tá­bort is ter­vez­nek, és a plé­bá­nia – az ön­kor­mány­zat tá­mo­ga­tá­sá­val – a tan­év vé­gé­től au­gusz­tus 20-áig nap­kö­zis tá­bort is üze­mel­tet.

A Lechner Ödön ter­vez­te, cso­da­szép Zsolnay-kerámiákkal ki­ra­kott Szent Lász­ló-temp­lom két éve szin­te egész nap lá­to­gat­ha­tó. Hét­fő­től szom­ba­tig 8 és 12, il­let­ve 15 és 19 óra kö­zött van nyit­va, va­sár­nap pe­dig reg­gel 8-tól a 18 órás szent­mi­se vé­gé­ig te­kint­he­tő meg.