Egyházunk

Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka Magyarországon

Hivatalos látogatásra hazánkba érkezett a múlt vasárnap Bartolomaiosz ortodox pátriárka, akivel lapzártánk után együttműködési megállapodást írt alá a magyar kormány. A megállapodás Magyarország és a bizánci patriarkátus közötti együttműködés jegyében az egyháznak biztosított jogokat rögzíti. Ilyen megállapodást korábban már aláírtak az orosz, a szerb és a bolgár ortodox egyházakkal. A pátriárkát udvariassági látogatáson fogadta Áder János köztársasági elnök. Bartolomaiosz március 3-án ökológiai kérdésekről tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a böjtben különösen aktuális ítélet és tisztánlátás kérdéséről is beszélt.

Bartolomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka, a keleti ortodox keresztény egyházak tiszteleti feje, Szent András apostol 270. utóda 1940. február 29-én született a törökországi Imvrosz szigetén. Családi neve Dimitrisz Archondonisz.

A hivatalos látogatásra hazánkba érkező Bartolomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárkát itt-tartózkodásának első napján vendégül látták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai az MKPK székházában, ahol Erdő Péter bíboros köszöntötte az ortodox egyházfőt.

Erdő Péter köszöntő beszédében elmondta, hogy Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka tizennégy éve látogatott legutóbb Budapestre, a kereszténység és a magyar állam millenniuma alkalmából. 2000-ben a Szent István-bazilika előtti téren a pátriárka kanonizálta első királyunkat, Szent Istvánt és Szent Hierotheosz püspököt, akik mindketten annak szentelték életüket, hogy a keresztény hitet terjesszék a magyarok között.

Emléktábla Meszlényi Zoltán vértanú püspöknek

A Kistarcsai Kulturális Egyesület szervezésében, az egykori internálótábor emlékfalánál, március 2-án kerámia domborművet avattak a vértanúhalált halt és 2009-ben boldoggá avatott Meszlényi Zoltán püspök emlékére.

Azóta már magasra nőttek a jegenyék. Felkiáltójelként ott sorakoznak az egykori tábor hajdani kőkerítése mentén. Csenevész korukban, frissen zöldülő hajtásaikkal az élet reményét sugározhatták a falak mögött raboskodó internáltak felé, néma tanúi lehettek egy embertelen kor természetellenes körülményeinek.

Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök emlékére mutatott be szentmisét Erdő Péter bíboros március elsején az esztergomi bazilikában. A főpásztor homíliájának középpontjában a lelki gyermekség gondolata állt, illetve, hogy mindez minként valósult meg a vértanúk életében. Meszlényi püspök lelki gyermekségét mindenekelőtt egyszerűsége mutatta, ugyan akkor szavai és tettei súlyosak és hitelesek voltak, mert az élete volt mögöttük a fedezet – hangsúlyozta Erdő Péter.

Az Evangélium öröme

Milyenné válik az a keresztény, aki megadja magát a lelki világiasságnak? Hiúvá, hataloméhessé, önzővé. Áthatja őt a „mit kellene tenni” bűne, olyan, mint aki osztogatja az utasításokat, de közben „elveszítjük a kapcsolatot a hívő népünk megszenvedett valóságával” (EG 96). „Aki ebbe a világiasságba esett, magasból és távolról szemlél, visszautasítja a testvérek próféciáját, elutasítja a kérdéseket, állandóan felhánytorgatja mások tévedéseit, és a látszat megszállottja” (EG 97). Ennyire kemény, de ennyire igaz (ön)elemzéssel ritkán találkozunk. Ezek a gondolatai kétségkívül korunk legnagyobb prófétájává avatják Ferenc pápát – aki (mint minden próféta) sokszor éppen az övéi között találkozik meg nem értéssel, elutasítással. De sokszor épp ezek a negatív reakciók mutatják meg, mennyire igaz minden, amit mond.

A moralizmus „kényszerzubbonya”

Oscar Andrés Rodríguez Maradiaga hondurasi bíboros, a „nyolcak” tanácsának vezetője (képünkön) Ferenc pápa megválasztásának első évfordulóján adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a pápa szakít a moralizmussal. „Jómagam morálteológus vagyok, de nagyon jónak tartom, amit mond. A moralizmus nem az evangélium felhívására adott etikai válasz, hanem inkább »kényszerzubbony «. (…) Istennel az ember nem tantételekben találkozhat igazán, hanem »egy minket meghívó istenemberi személyben, Jézusban«. A pápa által kezdeményezett kuriális reform kockázatokat is rejt a szentatya számára. Vannak, akik azt tartják, hogy forradalmat csinál. Sőt, azt is hallottam, hogy akadnak, akik mielőbbi haláláért imádkoznak, és még azt hiszik, hogy ők keresztények” – fogalmazott a hondurasi bíboros, és hozzátette: Az emberiség történetében mindig voltak, akik szembefordultak a változásokkal, ahogyan például az írástudók is szembefordultak Urukkal. (KAP)

A XX. század egyik kiemelkedő teológusa, a nyolcvanegy éves Walter Kasper bíboros, aki tíz éven át volt a Rottenburg–stuttgarti egyházmegye főpásztora, majd a keresztény egységtörekvések vatikáni „minisztere”, s aki az alapelőadást tartotta a bíborosok legutóbbi konzisztóriumán, így értékelte Ferenc pápának a II. vatikáni zsinat szellemében kibontakozó reformtörekvéseit február 14-én, Münchenben:

A pápa a döntéshozatal új kultúráját vezeti be a Vatikánban azzal, hogy teret enged a szabad vitának, és mások véleményét is kikéri a döntések előtt. Az új bíborosok kinevezésével most átállította a váltót, egyenes utat nyitva a jövőbeni konklávé felé. Az újonnan kreált bíborosok között vannak nagy lelkipásztori tapasztalattal rendelkező személyek is, akiket a nyitottság jellemez, nem pedig az, hogy „falakat emelnek”.