Család

Felkészülő

Az érettségi vizsga után a közösen megtett út lezárása a bankett: a valaki tiszteletére vagy valamilyen esemény megünneplésére rendezett közös étkezés – ahogyan az idegen szavak szótárában olvashatjuk a szó jelentésének magyarázatát. A legtöbb iskolában mára kialakult hagyomány, hogy a tanárokat vendégül látják a gyerekek, illetve a háttérben álló szülők. Nemcsak egy közösen elköltött vacsoráról van itt szó, hanem igazi ünnepről: az együttlét utolsó lehetőségéről, beszélgetésekről – személyes és közösségi szinteken.

Felkészülő

Gyermekkorban nagyon gyakoriak a kiütéses megbetegedések. Leggyakoribb okuk fertőzés, amely a leginkább vírusos, de származhat más kórokozótól is, közvetlenül vagy közvetve. Ha a kiütést láz, torokfájás vagy hasonló tünet kíséri, a diagnózis többnyire nem okoz gondot. Van azonban egy olyan vírusfertőzés, amely három napig magas, alig csillapítható lázzal jár, a harmadik nap után viszont a láz hirtelen lemegy, és az egész testen megjelenik egy apró elemű kiütés.

Felkészülő

Az utolsó tanítási nap elteltével és elmúltával a diákok nagy része megkönnyebbülten sóhajt fel: vakáció! A középiskolát befejezők számára azonban csak most kezdődik az igazi megmérettetés: az érettségi. Ők izgulnak, talán kicsit félnek is, hiszen érzik, ez a vizsga lezár és megnyit egy korszakot. A számonkérés következtében a társadalom éretté nyilvánítja e fiatalokat.

A Patrona flashmobja a Corvin Plázában

A megszokott mederben folyt az élet múlt pénteken a Corvin Plázában, Budapest egyik legújabb bevásárlóközpontjában. Ám kora délután egyszer csak felpezsdült a hangulat. Megszólalt a zene, és a vásárlók közül néhány fiatal szökkent az aulába. Aztán az ugrálás egységesült, tánccá formálódott, egyre többen csatlakoztak hozzájuk – néhányan mesefigurának öltözve –, és a zene ritmusára néhány percig együtt mozogtak. Két rajzfilm betétdala volt a talpalávaló: a „Gyermekember” a Tarzanból és a „Herkules, a hős” a Herkulesből. A fiatalok csak ropták erőteljesen és vidáman, közben a mesék motívumait is megjelenítve.

Felkészülő

1. Netezz biztonságosan!
Az interneten rengeteg mindent megtudhatsz egy csomó dologról. Ezek nagy részéről jó, ha tudsz, egy sor dologgal viszont jobb, ha sose találkozol.

2. Védd a webes identitásod!
Megeshet, hogy évek óta chatelsz valakivel és úgy érzed, nagyon jól ismered. Aztán az illetőről kiderül, hogy nem az, akinek kiadja magát, vagy bizonyos dolgokban folyamatosan hazudik! Vannak olyan felnőttek, akik kimondottan gyerekekkel, fiatalokkal akarnak chatelni. Csak akkor találkozz személyesen a neten megismert személlyel, ha szüleid is elkísérnek! Kérj tőlük engedélyt a találkozóra! Ha nem tudnak elkísérni, akkor is menjen veled megbízható felnőtt!

Felkészülő

– valljuk be szemlesütve, midőn egy újabb teljesen felesleges kacattal visszük haza a kicsit. Ismerjük, ugye? Galád gyerekcsalogató standocska, épp a bejárathoz kipakolt vásárfia, s már indul is a huzavona, könyörgés. Most kéne következetesnek lenni, zseniális pedagógiai csavarral kiegyensúlyozni a helyzetből, most kéne kibírni, elviselni, nevelni… De a gyereknek KELL, mégpedig most azonnal és csakis ez, már volt magyarázat, elráncigálás, netán hangfelemelés is – aztán már csak a legyintés, és megvettük. Kudarc, bűntudat, düh jár hozzá.

 „A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel…” – énekli Zorán az Ünnep című dalban. Az ünnep fontos része életünknek, mert megállít, kikapcsol, s a figyelmünket arra irányítja, aki fontos, és arra, ami lényeges. De melyek azok az események, történések az életünkben, amelyek méltók arra, hogy megünnepeljük őket? Egy meghatározó kapcsolat, egy esemény, amely átformálta, jobbította az életünket, vagy akár egy szép táj, egy kedves mosoly, vagy egy „szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán…”
Ünnep lehet az is, amikor befejeződik valami, ami sokáig része volt az életünknek, mint például az iskolai év. Ezen a hévégén sok iskolában évzárót tartanak, ami jó lehetőség, hogy megértsük, mi is történt az elmúlt kilenc hónap alatt. Beszélgethetnénk erről a gyermekünkkel is.

Felkészülő

Néhány évvel ezelőtt felkeresett egy asszony, akinek a családja számos problémával küszködött a szenvedélybetegségtől a munkanélküliségen át a milliós közüzemi tartozásig. Bár a hölgyet igencsak megviselte a fennálló helyzet, sírni mindössze egyszer láttam: amikor elárulta, hogy férjétől az együtt töltött évtizedek alatt soha egyetlen bókot vagy dicsérő szót sem kapott. Egy pillanatra eltűnődtem: vajon hogyan alakult volna az életük, ha a férfi időnként megteszi ezt az apró gesztust?