„És végül megvettem neki…”

A helyzet középpontjában ezúttal nem a gyerekek állnak, hanem mi, felnőttek. A gyerek ilyen: meglát valami vonzót, kívánatosat, hát szeretné. Lehetőleg rögtön. A mi feladatunk és lehetőségünk, hogy a vágyait, cselekedeteit terelgessük. Akkor is, ha ő – érthető módon – ennek ellenáll. Ám magunkba kell néznünk, ha ez az ellenállás bennünk rendre rémületet, bűntudatot kelt, ha képtelenek vagyunk irányt szabni, kereteket és korlátokat teremteni a gyermek körül. Mit tehetünk, hogy jobban boldoguljunk e helyzetekben?

1. Gondolkozzunk, mielőtt döntünk! Pontosan miért nem akarjuk megvenni az adott holmit? Káros? Felesleges? Vagy mert olyan akaratosan követeli? Bármelyik lehet elfogadható indok, de fontos, hogy tudatában legyünk, és képviselni tudjuk a gyerek felé is.

2. Legyünk hitelesek a magyarázatokban! Ne mondjuk, hogy nincs pénzünk, ha egyébként volna – mondjuk inkább úgy, ahogy van: most nem akarunk erre pénzt szánni, vagy nem tartjuk helyesnek, hogy mindent azonnal megvegyünk.

3. Ne ijedjünk meg a visszakozás lehetőségétől: a következetesség nem az egyszer kimondott szó visszavonhatatlansága, hanem az értékek melletti kitartás. Ha a párbeszédben fény derül rá, hogy mégis vállalható a másik döntés, merjünk visszalépni – nagyon fontosat tanítunk ezzel is!

4. És végül: ne engedjük ki a kezünkből a helyzetet, mert ezzel egyedül hagyjuk a gyermeket a csatatéren (bár látszólag ő győz, valójában sem a saját vágyait, sem a helyzetben megbújó értékeket-korlátokat nem értette meg jobban)! Ne hagyjuk rá erőtlenül, amit akar: hozzunk döntést, így vagy úgy – ez is példa. Bárhogy döntünk is, magyarázzuk meg, hogy számára is érthető, követhető legyen a folyamat!

Az óvodás-kisiskolás gyermek számára a szülő modell. Döntéseivel, az élet különféle helyzeteiben való eligazodásával, magyarázataival is példát ad. Ne hagyjuk ki a lehetőséget: vonjuk be már az egész kicsiket is a folyamatba, ahogy az értékek mentén építjük, járjuk az életünk útját! Így tanul ő is eligazodni a rengeteg szempont között.


a szerző pszichológus