Család

Felkészülő

A szülők egyik legfontosabb feladata és a nevelés egyik legnagyobb kihívása a határok kijelölése a gyerekek számára, majd a következetes betartásuk. Mert hát a gyerekek és a fiatalok született mesterek abban, hogy szüleik következetességét, kitartását, türelmét, nyugalmát próbára tegyék.

A jól és ésszerűen kijelölt határok nélkülözhetetlenek, mert megvédik a gyerekeket az otthon és a külvilág veszélyeitől. Az értelmes és világos szabályok teremtik meg biztonságukat. A szülőknek sokszor nehéz szembeszállniuk gyermekeik akaratával. De hosszú távon mindannyiuknak sokkal jobb, ha tudják, hol vannak a határaik. Ezek kijelöléséhez bizonyos játékszabályokra van szükség:

– A határokat egyértelműen kell kijelölni. A felnőtteknek pontosan tudniuk kell, miért fogalmaznak meg egy bizonyos szabályt. A nagyobb gyerekek könnyebben megértik az utasításokat vagy a tiltásokat, ha elmagyarázzák nekik az okaikat is.

Felkészülő

– kérdezi kétségbeesetten az óvodás szülője, mikor hisztis és akaratos négy-öt évesével küzd álló napon át. Hisz ráismerni vél minden „tünetre”: a gyermek szemtelen, csökönyös, önálló utakon akar járni, engedetlen, fantáziál, fiúk avagy lányok után koslat az udvaron… és dühkitörései is vannak.

Szögezzük le: az időnként felröppenő híresztelésekkel ellentétben a kamaszkor kezdete nem csúszott át óvodáskorra, azonban utóbbi is sok fejlődési feladatot rejt magában. A gyerekek – ha le nem törjük őket – ilyenkor kreatívabbak, nő a kezdeményezőkészségük, próbálgatják tudásuk, képességeik határát, a frissen felfedezett kortárskapcsolatok erejét. De nehézségeik is akadnak: a testvérekkel, az élet nagy, születésről és halálról szóló kérdéseivel, a szüleikről alkotott ideálképpel (amelyet iskoláskorukra el kell majd engedniük), a rivalizálásra mindig kész pajtásokkal, a felfedezendő másik nemmel…

„Együtt a szeretetben” – ezzel a jelmondattal hívták a családokat október 22-én a Radnóti Művelődési Központba. Angyalföldi és újlipótvárosi keresztény közösségek – nyolc katolikus egyházközség, két református, valamint a helyi evangélikus gyülekezet – kezdeményezésére megvalósuló fesztivál a család örömét, értékeiben való megerősödést közvetítette. A szervezők célja az volt, hogy a család fontosságáról a templomfalakon kívül is beszélhessenek, és megszólítsák az egyházhoz nem tartozó érdeklődőket is.

Felkészülő

Édesapámtól, aki már tizenhárom éve elköltözött a földi létből, a kitartást s a remény megőrzését próbálom megtanulni. Nagyon sokszor elmesélte nekünk, hogyan élt három évig orosz fogságban. Járvány volt, jobbról-balról haltak meg a társai. Amikor este lefeküdt, nem tudta, másnap fölébred-e. Fölébredt, sőt hazatért, s utána alapított családot. Aztán jöttek a betegségei. Háromszor bénult le. A harmadik alkalommal tanúsított akaratereje, élni akarása, úgy gondolom, nemcsak számomra, gyermekeink számára is minta. Sohasem felejtem el, ahogy újra és újra próbálta belerakni a gyufásdobozba a gyufaszálakat, hogy ügyesedjen a keze. Természetesen fogadta azt is, hogy két lánya fürdeti. Aztán jelentkezett még egy betegsége, és felmerült a műtét lehetősége. Vállalta, de az operáció sajnos bonyolultabb lett a tervezettnél, ami a szervezetét nagyon megviselte. Két hétig bírta a küzdelmet, és az 1999-es napfogyatkozás előtti napon ért véget földi élete.

Felkészülő

Van-e remény ott, ahol még éretlennek tűnik a (szenvedélybeteg) kliens a változásra?
A kérdés kétfelé ágazik. A két kulcsszó a remény és a kliens.

Kezdjük a kliens szóval! „Nemszeretem” kifejezés. Távolságtartó, hivataloskodó, stigmatizáló. Mert hát mi a különbség közte és köztem? Tulajdonképpen semmi. „Mindannyian függők vagyunk.” Gerard May és Máté Gábor, elismert szakemberek tételmondatként használják e megállapítást. És én mit mondok erre? (Folyamatosan keresem a választ.) És Ön gondolkodott már ezen? (Ha nem, kérem tegye meg!)

Felkészülő

A hagyományőrzés nem más, mint az értékek megőrzése. Idővel eljutunk oda, hogy csupán a könyvekből, régi fényképekről, filmekből tudjuk elmesélni az utókornak, hogyan zajlottak régen a nagy családi események. Pedig azt a hangulatot, izgalmat, amit egy nagy lakodalom előkészületeiből érzékelt a gyermek, nem lehet szavakkal átadni, ahogyan lehetetlen elmondani azt is, milyen volt a falusi búcsú ünnepi asztala vagy a szentmise a templomok névnapján. Hát még a disznóvágás mulatságosabbik része! Ritkán lehet hallani a gyerekektől szüreti élménybeszámolót is. Pedig az ősz igen gazdag a termények betakarításakor.

Felkészülő

egy se jó”– hangzik a kemény ítélet Mikszáth Szent Péter esernyője című regényében. A mondatnak a vörös hajú Gregorics Pál életében súlyos következményei lesznek: hiába próbál jót tenni, adományokkal segíteni a rászorulókat, kiközösítik őt a besztercebányaiak, így egész életét zárt világban, többnyire házán belül éli.
Amikor a hetedik osztályosokkal erről a regényről beszélünk, saját előítéleteinkre is rápillantunk. A gyerekek is benne élnek a világban, érzékelik a társadalom különböző rétegei közötti feszültségeket. A különféle helyekről – akár otthonról – hozott kirekesztő sztereotípiákról ilyenkor őszintén tudunk beszélgetni.

Programsorozat katolikus óvodáknak a hit évében

Katolikus óvodáknak hirdetett féléves programsorozatot a hit éve alkalmából a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI). Gyermekek, szülők és óvodai munkatársak együtt vesznek részt a havonta megrendezett programokon, amelyek között kirándulás, vándorbiblia-olvasás, szentírási történet dramatizálása, rajzolás és esszéírás is helyet kapott. A sorozat végén a résztvevők elkészítik képeikből, beszámolóikból albumaikat, hogy 2013 májusában a katolikus óvodák szakmai konferenciáján bemutassák azokat. Az ovisok missziójáról Grolyóné Szabó Éva óvodaszakértőt kérdeztük.