Felkészülő
Ági: Életünk során utunkba kerülhetnek olyan kövek, amelyek látszólag akadályozzák továbbhaladásunkat. Ilyenkor álljunk meg, és beszélgessünk el Istennel a „kőről”! S ha a találkozás a Jóisten és köztünk létrejön, minden kő áldást hozhat az életünkbe. Hasznos, ha gyermekeink beleláthatnak igazi életünkbe, ha figyelemmel kísérhetik küzdelmeinket, türelmes vagy türelmetlen várakozásunkat egy-egy adódó nehézség megoldása során.
Felkészülő
„Tudom, nehéz gyerekkorod/gyerekkora volt…” Ugye, sokszor hallottuk már ezt a mondatot, és mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor ezt mondtuk. Sokféleképpen lehet hangsúlyozni: empátiával, iróniával, viccesen, kényszeredetten, gúnyosan. Ám bárhogyan is ejtsük ki ezeket a szavakat, általában nem gondolunk a mondat tartalmára. Pajzsként használjuk magunk és a másik ember között, s rövidre zárjuk ezzel a mélyebb találkozás lehetőségét.
Emlékszem, hideg téli estéken nagyanyámmal gyakran kártyáztunk, malmoztunk, olykor-olykor előkerült a marokkó vagy az autós kirakó is. Társasjátékot főleg az unokatestvéreimmel együtt játszottunk, akkoriban a Gazdálkodj okosan! és a Takarékoskodj! volt a kedvencünk, de sok vidám percet töltöttünk a Virágparádé vagy a Lóverseny című játékkal is. A szüleimmel ország-várost, betűkockát játszottam, de volt olyan is, hogy főzés közben barkochbáztunk vagy „fekete, fehér, igen, nem” párbeszéddel múlattuk az időt. Édesapám magyartanárként számos nyelvi fejtörőt tudott, anagrammát, intarziát készítettünk, hosszú-hosszú eszperente mondatokat állítottunk össze. Vargha Balázs Játsszunk a szóval! kötetéből merítettünk új ötleteket, és gyakran kölcsönöztem ki a könyvtárból Grätzer József Sicc című kötetét, mert csuda érdekes képrejtvényeket, titkos írásokat, gyufafeladványokat tanulhattam belőle.
Felkészülő
„Mindannyian függők vagyunk.” Elismert szakemberek, addiktológusok tételmondatként állítják, hogy így van, sokan pedig értetlenkednek. Én? Függő? No, nem!
A dependencia szó latin eredetű. Ha szófejtőként tekintünk rá, könnyen megtaláljuk benne a következő tartalmakat: függ, lóg, fel van függesztve valahová, lelóg, nincs alapja. Átvitt értelemben: nem teljes, nem szilárd, megoldatlan, befejezetlen.
Felkészülő
Tibor: Családunkban sok élmény köt össze bennünket. Voltak köztük nehézségek is, melyek során vizsgázhattunk, hogyan oldjuk meg őket, s mennyire befolyásolja ez pihenésünk, utazásunk további napjait.
Ági: 2000-ben Milánóban vehettem részt egy konferencián. Nagyon szép lehetőség volt ez számomra, csak az volt a nehézség, hogy a családom nélkül nem szoktam több napra elutazni. Gondolkodóba estem, elfogadhatom-e a felkérést.
„Szélfútta hajad érintse arcom, / mosolyod bűvöletben tartson, / a színek titkát szemedben keressem, / a szerelmet csak benned szeressem. / Engedd meg.”
Az évek haladtával egyre gyakrabban jutnak eszembe Adamis Anna sorai, amelyeket csaknem három évtizede küldtem el egy szegedi tanárképzős lánynak. Levélváltásunkat ugyanis szinte mindig tarkítottuk egy-egy klasszikus vagy kortárs író, költő művének részletével, olykor bibliai idézetekkel. Így szerettünk volna szerelmet vallani egymásnak – jóllehet, egy idő után már megéreztük, megértettük a másik ki nem mondott gondolatait is. (Ráadásul magyar–orosz szakos leányról volt szó, gondoltam, nem árt, ha érzékeli: lírában-prózában más is járatos lehet. Nemcsak magyar, hanem orosz szerzők szebbnél szebb sorait is becsempésztem a levelekbe.)
Minden kezdet nehéz, de legnehezebb talán az élet kezdete. Megvan hozzá minden, ami szükséges, csupán a „civilizáció” gátjait kell áthágnunk, s közelednünk a természethez. Mert a dolgok bölcsen el vannak rendezve, csak meg kell tanulnunk, hogy ne változtassunk a sorrenden. Nem szabad „okoskodnunk”, elég, ha „beilleszkedünk”.
Az újszülött testi-lelki sérülésekkel érkezik e világra: az állandó egyenletes melegből a kinti hűvösbe, a sötétből a vakító fénybe, a csendből a lármába kerül. Szerencsére mindezek a traumák visszafordíthatók, csak néhány fontos lépést kell betartanunk.
Először általában a fej kerül napvilágra, és ekkor a szülésnél segédkező orvosnak vagy asszisztensnőnek ki kell tisztítania a kisbaba orrát, hogy az első lélegzetvételnél ne szippantsa be a benne lévő nyálkás váladékot. Alig fél perc múlva, amikor a test többi része is megszületik, megindul a légzés, és felhangzik a diadalmas felsírás: Megszülettem! Elvágják a köldökzsinórt, megragadják a kisdedet, és viszik mosdatni.
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom gyermekvállalásra buzdító felhívása nyomán tavaly év végén egy vándorbölcső kelt útra az országban, hogy családról családra járva, biztonságos és otthonos helyet adva az újszülötteknek hirdesse az élet tiszteletét. Amikor kis lakója kinövi a bölcsőt, amely Czotter András asztalosmester munkája, az interneten keresztül jelentkező, babát váró családok közül sorsolással választják ki, kihez kerüljön a ringó ágyacska. Január 22-én, Budapesten jött világra a bölcső harmadik lakója: Homolya Dániel András. A szülők, Zsófia és Dániel mellett Veronika, a hároméves „királylány” is nagy izgalommal várta a kistestvér érkezését. „Igaz, hogy két gyermek már nagyobb felelősséget jelent a család számára, de bízunk benne, hogy a kellő hit, a megajándékozottság élménye és a szeretet minden nehézségen átsegít bennünket” – mondta a családfő.
