Játsszunk együtt!

 

Igazán örömteli játék csak társaságban lehetséges. Sosem értettem, a magányos pasziánsz miért szórakoztató. Együtt lenni a családdal, a barátokkal, s közben szórakozni, kacagni, vagy épp bosszankodni, megsértődni, összeveszni, kibékülni: megannyi érzés, megannyi tapasztalat. A társas viselkedés szabályainak elsajátításához elengedhetetlen a közös játék, amelynek nemcsak az általános készségfejlesztés a célja, hanem a személyiség nyitása, a bátorság fölkeltése, a gátlások oldása, a gondolkodó-cselekvő emberré formálás. A szabályjátékok az önuralmat, a versenyek az igazságosságot és a kitartást, a szerepjátékok az empátiát fejlesztik. Mindegyikre szükségünk van, ha harmóniában szeretnénk élni önmagunkkal és a világgal. Éppen ezért a felnőtteknek sem árt, ha elengedik magukat, s leülnek a gyerekek mellé a szőnyegre.

Ősszel, télen korán sötétedik, a kinti hideg miatt sem lehet annyit a szabadban játszani, mint tavasszal és nyáron. De hogyan töltsük hasznosan az estéket? A televízió nézés helyett körülülhetjük az asztalt, elegendő kellék a papír és a ceruza vagy néhány dobókocka, s máris kezdődhet a játék. Ha több kalandra vágyunk, nézzünk szét a játékáruházakban. Sokféle társasjáték kapható a boltokban, és érdemes keresgélni az interneten is. Nem csak játékokat találhatunk. Böngészés közben fedeztem föl a 2005-ben alakult Magyar Társasjátékos Egyesület (MATE) honlapját, amely négy éve kiemelten közhasznú társadalmi szervezetként működik. Célkitűzésük sokat elárul tevékenységükről: „A Magyar Társasjátékos Egyesület alapvető célja az, hogy a felnőtteknek és a családoknak megmutassa azt, hogy a társasjátékozás milyen hatékony és szórakoztató, tartalmas közösségi időtöltés, hogy a világnak ez a része milyen hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi pár évtizedben, s hogy ez a szórakozási forma e fejlődésnek köszönhetően ütőképes alternatíva a számítógépezés és a szellemileg ellustító tévézés uralta világban.” Országszerte társasjátékklubokat szerveznek, támogatják a játékkészítéssel foglalkozó amatőr fejlesztőket. A legjobb magyar nyelvű, családoknak szóló társasjátékot minden évben a Magyar Társasjátékdíj címmel jutalmazzák. Idén a Piatniktól a Mamutvadász lett a nyertes. A játékosok a kőkorszakba repülhetnek vissza, ehető dolgokat, bogyókat, gyökereket, fűszereket keresnek, fegyvereket szereznek a mamutvadászathoz. A játék végén az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

A játékok között keresgélve találtam rá a Fészekrakóra, amelynek érdekessége, hogy kézzel festett képeket tartalmaz. A nyolctól száznyolc éves korig ajánlott játékot Várkonyi Kitty találta ki, a képeket Csőke Kitti készítette. Minden kép valódi kis mestermű: a madarakat, fákat, erdőrészleteket, bogarakat, rágcsálókat pontosan olyannak ábrázolta, amilyenek a természetben. A játék a vadmadarak életéről szól. Hat madárpár indul el, s keres magának fészkelőhelyet. A szerencsétől (azaz a dobókockától) függ, sikerül-e élelmet szerezniük a fiókáknak. A dolmányos varjú, a sas, a gólya, a vadkacsa, a vetési varjú és a bagoly életéről, táplálékáról, a fiókák neveléséről tudhatunk meg többet az élvezetes, izgalmas játék folyamán.

A hatalmas kínálatban fellelhetők bibliai tárgyú társasjátékok is. Ilyen például a Magvető gyülekezetépítő stratégiai játék vagy a 66 bibliai társasjáték kicsiknek és nagyoknak – Isten csodálatos igéje alapján. Az újszövetségi személyek megismeréséhez a Vesd ki a hálót! táblás játék nyújt segítséget a nyolc–tizennégy éves korosztály számára. A Logosz bibliaismertető társas tizenkét éves múltra tekint vissza. Két játékot tartalmaz: az Ószövetség megismerését színes képek és lényegre törő kérdések teszik egyszerűvé. Az Újszövetség vándorlás: Betlehemből kell Jeruzsálemen át Emmausba jutnunk. Közben a játékosok tevéket itatnak, Jézussal halásznak, datolyát szednek, és persze megannyi bibliai kérdésre válaszolnak.

A sor természetesen folytatható volna, de mindenkinek magának kell megtalálnia, mi az, ami a szívéhez, érdeklődéséhez legközelebb áll. S miközben leülünk a gyerekekkel játszani, gondoljunk arra, hogy nem a győzelem a legfontosabb, hanem a közös játék öröme, mert egy-egy hangulatos kártyapartira egész életünkben emlékezhetünk. Halász Judit dala jut eszembe: „Játsszunk most együtt, amíg csak lehet, / remélem, nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek.”