Dependencia

 

A klinikai, addiktológiai megközelítés általánosan elfogadott értelmezése (a diagnosztikai besorolás, illetve a betegségek nemzetközi osztályozása) a függőségeket két csoportra osztja: a kémiai addikciókra (pszichoaktívszer-dependencia), valamint a viselkedési addikciókra. Az első csoportba tartoznak hétköznapi megfogalmazásban „a dohányosok, a piások, a drogosok”, akik láthatók, beazonosíthatók, sokszor nehezen elviselhető tüneteik alapján stigmatizálhatók. A második csoportba tartozókra szinte alig van általánosan elfogadott kifejezésünk. Ők a rejtőzködők, akik játékszenvedélylyel, táplálkozással kapcsolatos zavarokkal, kényszeres cselekedetekkel, társfüggőséggel küzdenek.

Mindkét csoportra jellemzőek a következők:

– Folyamatos vágy és kényszer a fogyasztásra vagy bizonyos cselekedetek végrehajtására, illetve képtelenség és kudarcok sorozata, hogy ellenálljon a fogyasztás, illetve a cselekedet vágyának.

– Ciklikusság. A fogyasztás, illetve a cselekedet előtti feszültséget a szerhasználat (cselekedet) során kielégülés váltja fel. Ezután gyakran megjelenik a bűntudat, majd újra jelentkezik a feszültség, amelyet újabb szerhasználat, illetve kényszeres cselekedet követ. És kezdődik az egész elölről…

– A folyamat során megjelenik a tolerancia, azaz a hozzászokás. Egyre gyakrabban, illetve egyre nagyobb mennyiségben kell hozzájutni a szerhez vagy a vágyott állapothoz, helyzethez.

– A szer vagy viselkedés elhagyása esetén megvonásos tünetek jelentkezhetnek, amelyek kellemetlen testi és lelki tüneteket eredményezhetnek: reszketés, verejtékezés, koncentrációs problémák, eszméletvesztés, agresszió stb.

– Sorozatos, jobbára kudarccal végződő leszokási kísérletek.

„Dependens tehát az a személy, aki másoktól függ, aki úgy él, mintha a levegőben lógna, alap nélkül, aki mintha csak egy dísz lenne, amelyet a másik visel. Olyan ember, aki mindig csak lebeg, soha nem teljesedik ki, soha nem találja a megoldást.”

Ez az idézet már nem a nemzetközi addiktológiai kánon megfogalmazása (amely a segítés és a terápia számára meghatározó és nélkülözhetetlen), hanem Jorge Bucay argentin pszichoterapeuta definíciója.

Mindannyian függők vagyunk?