Utazás, nehézségekkel

 

Tibor: Nekem rögtön az az ötletem támadt, hogy menjünk együtt, családostul, lakókocsival. S utána még egy hetünk lenne a közös olaszországi nyaralásra is. Így is lett. Sikerült ismerős által szállást szereznünk. Az autónk és a lakókocsink egy forgalmas úton parkolt.

Ági: Eszembe jutott, hogy sok autót feltörnek, mi lesz, ha a miénkkel is ez történik. Hajnalban fölébredtem, mintha bajt sejtettem volna, de aztán elhessegettem a rossz gondolatot. Reggel Tibor elkísért a konferencia helyszínére. Utunk az autónk mellett vezetett. A lakókocsin valami furcsát láttunk már messzebbről. Mintha nem lenne ablaka, és az ajtó is picit nyitva lenne. Az ablakot körbevágták, és nagyon intelligens módon betették az ágyra. Az ajtót, amennyire tudták, visszacsukták. Feltúrtak mindent, de egy régi magnón és egy szoknyán kívül semmit nem vittek el. Nem lepődtem meg, hisz kicsit számítottam rá. Elég nagy nyugalommal fogadtuk. Elmentünk a konferenciára, s Tibor, amíg én ott voltam, elintézte, hogy egy garázsba beálljon, és megjavítsák a lakókocsinkat. A gyerekeink annyit láttak az egészből, hogy a baj ellenére én ugyanúgy részt veszek a konferencián, apa intézkedik és utána ők együtt felfedezik Milánót.

Tibor: A lakókocsi elkészült, s a konferencia után utaztunk tovább. Rómától harminc kilométerre találtunk egy kempinget, ahol letáboroztunk, és délután bementünk városnézésre. A Szent Péter téren valami érdekeset tapasztaltunk. Úgy tűnt, mintha napfogyatkozás közeledne, s pernye hullott az égből. Este későn indultunk vissza a szálláshelyünkre, s egyszer csak eltereltek bennünket, nem tudtuk, miért. Aztán hirtelen megpillantottunk az út mentén olyan fákat, melyek izzó parazsak voltak. Elég félelmetes volt így haladni közöttük. S egyszer csak megláttuk a kempingünk végét. Nem messze tűz ütött ki a nagy melegtől. A pernye innen származott. Éjjel fél tizenegy volt. A lakókocsinknak nem lett semmi baja, de azonnal csomagoltunk, hogy még az éjszaka folyamán továbbinduljunk Assisibe.

Ági: Nagyon fontos volt, hogy megőrizzük nyugalmunkat, és gyorsan cselekedjünk. A gyerekeink nagyon közelről láthatták, hogy baj van. Nem merült fel bennünk, hogy ennyi gubanc után lehet, hogy inkább haza kellene utaznunk. Róma mellett elhaladva visszanéztünk a kivilágított városra. Nagyon szép volt a látvány, és hálával a szívünkben gördültünk tovább, hogy nem történt semmi bajunk.
és Hortobágyi Tibor, a Családi Életre Nevelés program tanácsadói