Felkészülő
Semmi esetre sem szabad az alkoholt „problémaoldó” anyagként használni, még akkor sem, ha esetleg „a dolgok éppen rosszul mennek”. Könnyedén megtanulhatják a gyermekek, hogy mire „jó” az alkohol mint drog, ha az látják, hogy a szülők hangulatjavítóként használják. Mutassuk meg gyermekeinknek, hogy alkohol nélkül is képesek vagyunk vidámak lenni és jól érezni magunkat.
Felkészülő
Lassan belefutunk megint a télbe, a titkokat és rejtélyeket hozó decemberbe. Gyakran kérdezik ilyentájt a szülők: vajon meddig kell, meddig lehet fenntartani a mese illúzióját, mikor kell Mikulás-ügyben felvilágosítani a kicsiket. Jobb kezdetektől inkább Szent Miklós püspökről beszélni nekik, s lemondva a csillámporos bizsergésről kihagyni az éjszakai csizmatöltögetést?
Úgy tűnik, ez ügyben is úrrá tud lenni rajtunk az aggodalmaskodás. Féltjük a gyermeket a csalódástól, aggódunk, hogy a mesét és a hit csodáit egy kalap alá veszi majd, féltjük a hitelességünket, és ki tudja, még mit…
Családtalálkozó Ferenc pápával
A világ minden részéről érkező több mint százezer hívő vett részt október 27-én azon a szentmisén, amellyel Ferenc pápa a hit évében megrendezett kétnapos családtalálkozót zárta. Homíliájában a szentatya a keresztény család néhány fontos jellemzőjéről beszélt.
Ezek közül is az első: az imádkozó család. A pápa feltette a kérdést a jelenlévőknek, hogy szoktak-e a családban együtt imádkozni. Tudom, hogy közületek néhányan igen – mondta. – De sokan vannak, akik azt kérdezik tőlem, hogyan kell együtt imádkozni a család többi tagjával? Hiszen az ima személyes dolog, és a közös imádkozásra a családban soha sincs nyugodt, megfelelő pillanat. Ez is csupán alázat kérdése – fogalmazott Ferenc pápa. Alázat kell ahhoz is, hogy elismerjük: minden családnak szüksége van Isten segítségére, erejére, áldására, irgalmára és megbocsátására. Ahhoz, hogy a családban együtt imádkozzunk, egyszerűségre is szükség van. Közösen elmondani a miatyánkot az asztal körül ülve, se nem rendkívüli, se nem lehetetlen dolog, és rengeteg erőt ad. A férj imádkozzon a feleségéért, a feleség a férjéért, és mindketten a gyerekekért. A gyermekek pedig imádkozzanak szüleikért, nagyszüleikért. Az ima teszi erőssé a családot, és a család így megőrzi a hitet.
A Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye kateketikai és családbizottsága felkérésére és a Parázs Pasztorális Központ szervezésében október 26-án nagy érdeklődés mellett ismét megrendezték a főegyházmegye családtalálkozóját és hitoktatói továbbképzését. Az eseménynek a Lakiteleki Népfőiskola adott otthont. Gyönyörű környezetben, napsütéses, szinte nyáriasan meleg időben élvezhette a háromszáznyolcvan résztvevő azt a sok testi- lelki jót, amelyet a programok kínáltak.
A rendezvény szentmisével kezdődött, melyben Jeney Gábor családreferens atya köszöntötte a jelenlévőket. Az oltárnál hét pap és két állandó diakónus szolgált a tiszakécskei ministránsok segítségével. A szentmise keretében adták át a Koszter atya-díjat, melyet Bábel Balázs érsek alapított 2004-ben Koszterszitz József kanonok, kiváló hittanár, író emlékére. A díjat idén Cserjés Sándorné szabadszállási főállású hitoktató érdemelte ki. Plébánosa, Kiss József méltatásából a jelenlévők is megismerhették sokrétű tevékenységét. A szentmise után a hitoktatókat Fülöp Ernő irodaigazgató tájékoztatta az iskolai hitoktatás bevezetése miatt bekövetkezett változásokról.
Felkészülő
Tibor: Lehet, hogy csak nem vesszük észre, hogy lázad, mert „máshogyan” teszi? Hogy ki milyen módon és milyen mértékben lázad kamaszkorában, az egyénenként változó. Nem vagyunk egyformák. Ági lányunk így vélekedik erről: „A lázadást többféleképpen is fel lehet fogni. A lényeg tulajdonképpen az, hogy a fiataloknak, akik önmagukat keresik, kezd kinyílni a szemük, és megismerik a világot, amely körülveszi őket. Gyakran azzal kell szembesülniük, hogy nem elégedettek a valósággal, amelyben élnek. Ezt a nemtetszésüket fejezik ki a lázadásukkal, és sokszor a szülőkön vezetik le a bennük felgyülemlett feszültséget és dühöt, amelyet az élet dolgai kiváltanak belőlük. Én már valahogy évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy hiába vagyok dühös a világra, az nem segít senkin. Na jó, talán egy kicsit rajtam egy pár pillanatig, de a világnak biztosan nem használ…”
Felkészülő
Péter több mint harminc évig volt függő. Jelenleg józanodó szenvedélybeteg.
„Szóval azért kellett elérnem az absztinenciát, hogy szembesüljek a kamasz lányom gondolataival, amelyekkel magam is gyakran küszködök. A semmivel. Olvasott egy regényt, én is elolvastam. A főhősnek a semmiről szóló mondataival a lányom és én is azonosulni tudunk. Csak hát én az apja vagyok. Mit tegyek?”
Részlet Janne Teller dán írónő Semmi című regényéből: „…Az első tanítási nap a szünidő után… Eskildsen tanár úr ugyanazzal a poénnal üdvözölt bennünket, mint minden évben: – Gyerekek, örüljetek a mai napnak! Iskola nélkül vakáció sem lenne.
Gondolatok az emberélet közepéről
„Hol a repülőgép? – kérdezte rekedten. Zavartan dadogtam: – Hát… mit tegyek… feltalálták… Farman… a Wright-testvérek… nem voltam ott… De hidd el, ők is elég jól csinálták… egész jó, aránylag… lehet vele repülni… – Látom – mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. – Hol az Északi-sark? Lesütöttem a szemem: – Valami Peary elérte… Kérlek, hát nem volt időm… te tévedtél… nem lehet mindent… én akkor az egyetemre jártam…” Karinthy fiatalembere – mindannyiunk fiatalembere – kegyetlenül sorjázza a kérdéseket, melyek egykor, ifjúkorunkban még komoly célként lebegtek szemünk előtt. Aztán peregnek az évek, évtizedek, a kérdések szertefoszlanak a hétköznapok valóságában, és azon kapjuk magunkat, hogy serdülnek a gyerekeink, búcsúznak a szüleink, és deresedik a halántékunk.
Felkészülő
Az egyik kis tanítványom minden alkalommal, amikor találkozunk, csillogó szemekkel újságolja, hányszor volt igaza ebben az évben. A múlt héten már negyvenkilencnél tartottunk. Kérdésemre, miért fontos neki, hogy mindig igaza legyen, azt válaszolta: mert az olyan jó érzés! További faggatásom eredményeként kiderült, boldoggá teszi a tudat, hogy legyőzött másokat, akár nála idősebbeket is.