A felejthetetlen tanár
Ottó László plébános emlékére
Betegállományom utolsó napját töltöttem, így otthon voltam 1944. április 3-án. Fél nyolc lehetett, amikor a rádió elhallgatott, majd felhangzott: „Légi veszély”, „légi veszély”. Abban az időben gyakori volt ez a vészjelzés, ilyenkor az óvóhelyre mentünk. Hamarosan hallani lehetett a légvédelmi ágyúk hatalmas robaját. Be-behallatszott a pincébe egy-egy hatalmas robbanás, porzott, remegett a pincefal. Egy idő múlva csend lett. A légiriadót azonban nem fújták le, így továbbra is az óvóhelyen maradtunk. Kevés idő elteltével újra felhangzott a légvédelmi ágyúk zaja. Egyre több közeli bombabecsapódást hallottunk.