Az alkony szőnyegén
Alkonyatkor álldogáltam a bécsi központi temetőben. A művészparcella nyugvóinak síremlékét nézegettem, körben csupa nagyságét. Beethoven obeliszkjét, Johann Strauss beszédes, szoborkompozíciós „kövét”. A Schuberté középtájon áll, álomalakjainak titokzatos könnyedségével, egy fiatalon sírba tért művész annyi ígéretével. A währingi „békesség-udvarban” temették el először, kívánsága szerint Beethoven szomszédságában, aki akkor már több mint másfél esztendeje ott nyugodott. Később mindketten az új temetőbe „költöztek”.