Felejthetetlen jegyzet

A Szentírás melyik fejezete nem az? Mégis van olyan, amelyik külön az ember szívéhez nőtt. Nehéz lenne megmagyarázni, miért, hiszen valamennyi úgy függ össze, hogy az a titokzatos energia, amely a sugalmazás ereje, a legbensőbb szálakkal fűzi egybe az eseményeket, szenteli egységes könyvvé az Ó- és Újtestamentumot.

A halálon diadalmas

A harminc esztendeje elhunyt keresztény költő, Rónay György húsvéti verséből (A hét első napján…) vett cím teológiai pontosságú, és régi himnuszhagyományokra emlékeztet, például Wipo, a burgundi vérből származó udvari káplán XI. századi énekének fordulataira.

Sebek

Vannak sebek, melyek nem gyűlölködést vagy bosszút követelnek. Csupán emlékeztetnek valamire – túl a sebeken. Mélyen élnek a “lélek szövetében”, átvérzik azt. Üzenetük az, amit a Szent Lator hordoz Pilinszky versében: túl az agónián / túl a tetanuszon, / és messze túl szögeken, sebeken / se tárgy, se test (…)/ barát, barátság mindörökre.
Andrzej Wajda lengyel filmrendező nyilatkozatát olvasom a katyni tragédiáról készült filmje kapcsán.

Gyermekség és bűnbánat

A vonaton a minap két férfi beszélgetéséből fülembe jutott egyikük néhány mondata. – Nem vagyok különösebben templomba járó, de időnként betérve látom, többen ácsorognak a kivilágított “házikó” előtt. Nem tudom, őszintén akarnak-e vallomást tenni, vagy csak parancsra, rábeszélésre… Én nem vagyok gyónós fajta…