Tóth Sándor

Jegyzet

A titkos út itt, az erdő rejtekében kerül szóba leginkább, amikor felnőtt gyermekeim fél napra felugranak hozzánk a hegyre, ahol már úgy vett szállást a családi emlékezet, hogy legalább lássuk az öblös, árnyas kertet, a falak faragott andezitköveit, tégláit, amelyekbe a névjegyek belevésődve egyszer valakinek „kiskrónika” lehetnek elődökről, ahogyan már nekünk, akik közel négy évtizede feljárunk a juhar, a fenyő, a bükk, a gyertyános látogatására és száz pillangó, mécsláng színű csormolya társaságába.

Hetény János, a teológus és néprajzkutató a mariológiai irodalom egyik leggazdagabb, közel hétszáz oldalas, címben jelzett könyvét helyezte ünnepi asztalunkra. Barna Gábor professzor írja róla: „…adatokban bővelkedő könyv, a magyar Mária- tisztelet első nagy vallási néprajzi összefoglalója. Okulás és gazdag tárház.”

Erdélyi Zsuzsanna és Várhelyi Ilona könyvéről

Tartalmában, súlyában tekintélyes kiadása a Szent István Társulatnak. Fő támogatója a Segítő Mária Alapítvány. Évtizedek kutatómunkájának „kísérője”. Vagyis olyan kalauz, amely követi az Európa- és Kossuth-díjas Erdélyi Zsuzsanna munkáséveit, napjait, amíg megszületett a Hegyet hágék, lőtőt lépék kötet. Bemutatja a fölfedezés örömében eltelt időt olyan korban, amikor az ateizmus címkéje vöröslött még a magánélet benső tereiben is.

Világ-nézet katolikus szemmel

Amikor Mounier, a múlt század konvertitája Bergsonnak, az élet bölcselőjének azt a kijelentését elemzi, hogy a személyi élet élményénél a szentet és a hőst kell figyelembe venni, megjegyzi: ezek „a szavak ne vezessenek félre: a személyes vonzás a lehető legalázatosabb életben születik”. Az örök látás (a színről színre) reménységében külön elmélkedés tárgya az utóbbi mondat, amely végül a személy történetéhez vezet, s melyet manapság az individualizmussal, az érdekelvűséggel helyettesítenek.