Tóth Sándor

Nagy Szent Gertrúdról

A virágok városában, Erfurtban a Dombergen lévő Szent Szevér–templom egyik, XII–XIII. századi kereszthajójában modern szobor tartja fogva a látogatót: meggyötört Krisztus-arc, sebektől tépett test.

A hét szentje

Zene. „Éghez verődik: rád tárul egésze.” A belső égtáj megannyi színváltozatának, hangok „fénylátójának” költője: Rainer Maria Rilke misztikus tartalmát foglalja énekbe, ami imádság és vigasz. Angyalok ajkán folytonos dicséret.

T. S. Eliot, a XX. század egyik legmélyebb költője Krisztusról írja: „Királyunk sikerrel járt…/Emlékezzetek a hitre, mely elszólította a férfiakat otthonukból/ Egy vándor-prédikátor szavára./Korunk a mérsékelt erények kora.” Kétféle gondolkodást állít szembe a szerző: a hit erejében keresztet vállaló emberét, és egy „óvatos” körét, amely kétkedve formálja a keresztet és győzedelmét.

Páli Szent Vince

Még a XX. század spirituális irodalma is hajlamos volt arra, hogy kegyes történetekkel leplezze el a szentek arcát. Igaza van annak a hagiográfusnak, aki azt írja, hogy „a hagyomány többnyire tipizál, egyetlen jellemző vonást ragad meg és emel ki, azt az egyet nagyítja föl a többiek rovására, és ezzel megfosztja hősét az élet gazdagságától”.

Őszidőben vetések idején Kesztölc határában, a Pilisben jártam. Idős gazdaemberrel találkoztam, aki már nem fogta „az eke szarvát”. Beszédbe elegyedtünk.

Bingeni Szent Hildegárd

Csöndes kolostori magányban élt egyszer egy bencés szerzetesnő, a Rajna mentén. 1179-ben halt meg Rupertsbergben, Bingen mellett: Hildegárd, akit kora rajnai Szibillának titulált – keresztény előjelzővel.