A praktikus Máté evangélista

Sajnálkozott a parlagföldek miatt, hivatkozott tévéhíradásokra szerte az országból. Aztán, mint akinek eszébe jutott valami, levette gyűrött kalapját. „Szlovák-magyar vagyok – mondta, emlékszem nagyapám szokására, mondására a búzavetés heteiből. Markában búzaszemeket tartott, kereszt alakban a felszántott földre szórta őket, és így szólt: Segíts, Istenem. Legyen nekünk is elég, meg jusson a szegényeknek is.”

Jópárszor eszembe jutott ez Szent Máté hetében, a „Máté-héten”. És sokszor forgatom a könyvét.

A Salernói-öböl őrzi az evangélista emlékét, és maga a város is, ahol eltemették. Legendák beszélnek róla. Kevés az életrajzi adat. A kereszténység múltját jól ismerő IV. századi püspök, a historikus Euszébiosz közlése, hogy Máté Palesztinában hirdette Krisztus tanítását. Fontos adat, azonban a mai napig tart a tudósvita arról a presbiteri iratról, melyet Pápiásznak tulajdonítanak, s melyre a püspök hivatkozik. Máté könyve az, ami eligazítja a mai szentírásolvasót a szerző gondolatvilágában. A biblikusok „teológiai remekműnek” tartják evangéliumát. Hogy valóban ő írta-e, arról a következőt érdemes megjegyezni. Az evangélista figyelmesen gyűjtötte-őrizte Jézus szavait, beszédeit. Aztán mintegy műfajilag rendezte és továbbadta őket. A szentírástudomány modern álláspontja: a beszédgyűjtemény és Márk evangéliuma a forrása annak a szent könyvnek, amit Máté evangéliumának nevezünk. Az ékszerész remekművét lehet hozzá hasonlítani: aranykeretbe foglalt igazgyöngy. Hasonló tartalmú „szövegtestekből” áll össze a jól ismert, a kereszténység lényegét összefoglaló Hegyi beszéd, a példabeszédek, a „jajkiáltások” sora. Ez utóbbi a farizeusok magatartására vonatkozik. És itt van az eszkatológikus beszéd, titokzatos mondatával: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia minden angyalával, helyet foglal fönséges trónján.”

Máté sohasem botránkozott meg Krisztus szavain. Ő, a vámos, akinek házába betért az Úr, miután a vámasztaltól hívottat legközvetlenebb tanítványai közé sorolta. Botránkoztak a „képmutatók”. Ekkor hangzott el az azóta is felejthetetlen mondat: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Vagyis az Úr a szeretetet többre becsüli minden „külső előírásnál”. Kant, a filozófus mintha Máté könyvére gondolt volna, amikor A gyakorlati ész kritikájában közölte: „…a szeretet Isten irányában mint hajlam (más szóval szenvedélyes szeretet) lehetetlen; minthogy nem tartozik az érzékek tárgykörébe. Ugyanilyen szeretet az ember irányában viszont lehetséges, de ilyet nem lehet megparancsolni, mivel senki embernek nincsen hatalmában, hogy tisztán parancsolatból szeressen valakit. Tehát a gyakorlati – praktikus – szeretet az, melyet minden törvényben, mint a törvény lényegét, magját benne értünk.” Hogy az irgalmasság napjainkban mit jelent(hetne), aligha kell magyarázni!

Legendatörténet szerint Máté Etiópiába ment, ahol kincstárnok volt Kandaké királyné udvarában. Az Apostolok cselekedetei említi a királynőt: Fülöp diakónus keresztelte meg…

Az evangélista személye a mennybemenetel után vált fontossá. Ő gyűjtötte össze mindazt a jézusi tudást, amelyből egy teljes evangélium kerekedett. Rendkívül jártas volt kora monetáris ismereteiben: sohasem véti el, milyen pénznemmel kell fizetni különböző helyzetekben. Ez sem fölösleges üzenet egy hazardírozó bankvilágban…