Művészek karácsonya

Színházba, operába, koncertre menni: ünnep. Díszbe öltözik a test, a lélek, és az este után – szinte függetlenül attól, hogy tetszettek-e a látottak és hallottak – más emberként térünk haza. Önmagunkra, a másikra és a gondolatainkat átrendező zenére, előadásra, táncra figyelünk – melynek köszönhetően a következő reggel másképp megyünk munkába, legyünk bár közgazdászok, pedagógusok, jogászok, hivatalnokok vagy eladók. De hogyan várja és ünnepli a karácsonyt a színpad embere, a művész? Erről kérdeztük Bognár Szilvia népdalénekest, Kubik Anna színművészt és Cser Krisztián operaénekest.

Jó embert nevelni

Beszélgetés Pécsi Rita neveléskutatóval, művészetpedagógussal

 

Lélekmozgás-, kötődés-, bizalom-, szövetség- és eszménypedagógia. Ezek alkotják Uzsalyné Pécsi Rita Josef Kentenich atya pedagógiai rendszerére épülő módszertanának öt főrészét. Kentenich atya – az idén százéves Schönstatt mozgalom alapítója – nevelői gondolkodása és gyakorlata korát megelőzve olyan irányokat jelölt ki, amelyeket ma messzemenőkig alátámaszt a modern neveléstudomány vagy az agykutatás. Mindezek mellett egyszerű szemléletmódot nyújt, melynek segítségével megoldást találhatunk mindennapi nevelési, önnevelési és életvezetési problémáinkra. Erről beszélgettünk Pécsi Ritával, aki maga is gyakorló szülő, pedagógus és önnevelő feleség.

Fény a sötétben

Szabadulás a drog fogságából – beszélgetés Szőke Ádámmal

 

„Éjszakai buszon aludtam, nem fürödtem, nem ettem asztalnál. A szupermarketbe mentem enni, ahol többször le is buktam. Elveszítettem mindenemet, a lakásomat, a páromat, a kisbabámat. Egymást követték a csapások: meghalt az öcsém, majd a babánk elvesztése után kábítószetúladagolás miatt kétszer is újra kellett éleszteni. Ekkor elkezdtem fölélni minden pénzem, drogom” – meséli Szőke Ádám, ez a huszonnyolc éves, életerős férfi. A fiatalember a mélységek után – Teréz anya nővérei és Roska Péter atya segítségével – az olasz alapítású Cenacolo közösségben töltött közel három évet. Ádámmal a közösség szigorú és egyenes útjáról, a múlt mélységeiről és a jelen küzdelmeiről beszélgettünk.

Nyiss kaput, angyal!

Gondolatok Bodza Klára Ó, áldott Szűzanya című lemezéről

 

„Csucsujj el, burujj el, / te ártatlan Jézus! / Mert addig nem nyugszik / Boldogságos Szent Szűz” – énekli Bodza Klára énekművész, a magyar népi éneklés oktatásának megálmodója és elindítója újonnan megjelent lemezén, amelyen szakrális énekeket, archaikus imádságokat és istenes verseket gyűjt egybe. Az előadóművész cimbalom-, lant- és koboz-, reneszánsz és népifurulya-kísérettel énekelte lemezre szakrális népzenekincsünk jó néhány darabját.

Venezuelában a zene mindenkié

Eduardo Mendez az El Sistema módszeréről

Tocar y luchar – zenélni és dolgozni, ez a venezuelai El Sistema elnevezésű módszer egyik jelmondata. A tocar szó szerint érintést jelent, és a spanyol nyelv ezzel fejezi ki, ha valaki zenél, hangszeren játszik. A luchar küzdést, küzdelmet jelöl. José Antonio Abreu – az El Sistema alapító atyja – azt vallja, hogy a zene nemcsak az elitvilág monopóliuma, hanem mindenki számára lehetőség, amely türelmet és alázatot igényel, és amelyhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket is: így válik a zenélés, a játék jó értelemben vett küzdelemmé, az ember és a társadalom egészét formáló cselekvéssé. Az El Sistema múltjáról, módszertanáról Eduardo Mendezzel, a Caracasi Ifjúsági Zenekar igazgatójával beszélgettünk.

Néphagyomány a városban

Adventi kézműves vásár a Néprajzi Múzeumban

 

András napján az egész napi böjtölés jutalmaként a lányok megláthatták jövendőbelijüket. A Borbálakor vízbe helyezett cseresznyeág karácsonyra virágba borult, és az adventben faragott Luca-széket karácsonykor el kellett égetni, nehogy az ember nyomába eredjenek a boszorkányok. Nem is olyan régen ilyen és ezekhez hasonló hagyományok, hiedelmek és ünnepi szokások adták meg az élet ritmusát. Mára mindezek jórészt kikoptak a mindennapjainkból, ám a természet körforgása, a rituálék rendje megmaradt. Akinek igénye van rá, és szívesen teszi, annak idén is lehetősége van arra, hogy advent idején testben és lélekben felkészüljön az ünnepre.

Tükörben a bika

Carmen az Erkelben

Tükör és tükörkép, férfi és nő, művész és befogadó – egymással szemben lévő, de egységet csak együtt alkotó párok. Az egység megteremtése azonban nem könnyű, főleg ha sokfelé húzzák az operabéli Don José szívét. A választásai között vergődő katonát egyik oldalról a csábító, vélt vagy valós szabadsággal kecsegtető Carmen, másik oldalról a szülőfalu békéjét őrző Micaela vonzza, és ugyanígy áll szemben egymással a szolgálathoz való férfihűség a mindent elsöprő szerelemmel. Georges Bizet zenéje, Prosper Mérimée kisregénye és Oberfrank Pál Carmen-rendezése a szenvedély és a béke egységéért küzdő ember drámáját mutatja be.

Míg a halál el nem választ

Gondolatok a Holtodiglan című filmről

Miután az ifjú kiállta a birodalom királyának összes próbáját, megfejtette a királykisasszony jegyeit, és megküzdött a sárkánnyal, elnyeri méltó jutalmát: elveheti feleségül a szépséges királylányt, majd a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal véget is ér a történet. De az élet ezután válik csak igazán fordulatossá és akár küzdelmessé is, amiről alig születnek népszerű mesék, filmek, műalkotások. Kivételek persze vannak, ilyen a nemrégiben nálunk is bemutatott legújabb David Fincher-rendezés, a Holtodiglan.