Szikora Réka

Bachtól a gospelig

Szerző:

Beszélgetés Bolyki László brácsaművésszel, a Bolyki Brothers basszistájával – „A húsvét utáni időszakban sokat gondolkodom az emmauszi tanítványokról. Ők abban hittek, hogy Jézus az általuk elképzelt módon megváltja a világot. Ehelyett azt tapasztalták, hogy a Mesterüket megkínozták, majd keresztre feszítették. Nekik pedig ezek után magányosan kellett folytatniuk útjukat. Hasonlónak gondolom a ma élő keresztény ember útkeresését is: sokszor kétségbeesetten kutatjuk az általunk jónak vélt módon a Megváltót – ő pedig mindeközben szüntelenül ott van mellettünk. Sokszor anélkül, hogy észrevennénk. A hiányérzet miatt pedig szorongóvá, aggódóvá, magányossá válnak a mindennapjaink” – vallja meg beszélgetésünk során Bolyki László brácsaművész, a Bolyki Brothers basszistája, aki nem mellékesen lelkigondozó szakember is. Bolyki László a művész érzékenységével, felelősségével és humorával végzi előadói tevékenységét és mentálhigiénés hivatását is. Gyerekkori zenei élményekről, nagycsaládról, csapatjátékról és a szólista felelősségéről beszélgettünk.

Áldott vagy te – Lothringer Éva a várandósok lelkinapjáról

Szerző:

Reggeli rosszullétek, fölös kilók okozta nehézségek vagy a hormonális változások miatti hangulatingadozások jellemzik a várandós édesanyák kilenc hónapját. És valóban előfordul, hogy a kismama nem „áldott állapotnak”, hanem „áldatlan rosszullétnek” éli meg a gyermekvárás bizonyos időszakait. Ám ez a háromnegyed év bővelkedik a lelki és testi élményekben, és nem mellékesen lehetőséget teremt arra, hogy a magzat és szülei már ebben az időszakban is kölcsönösen „gazdagodjanak” egymás által. E folyamatban, több hasznos civil kezdeményezés mellett a Szociális Testvérek Társasága női szerzetesközösség is támogatóan vesz részt. Április 9-én immár többedik alkalommal rendeztek az édesanyák számára várandós lelkinapot, amely segít ráhangolódni az élet továbbadásának misztériumára. A lelkinap céljáról, a várandósság valóságáról és a családot körülvevő közösségek fontosságáról beszélgettünk a főszervezővel, Lothringer Éva szociális testvérrel.

Aki bő termést hoz – Beszélgetés Szepsy István mádi borásszal

Szerző:

„Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz” – idézi János evangéliumának sorait Szepsy István mádi borász, a legendás aszú, a szamorodni és a tokaji száraz borok világszínvonalú újraértelmezője. A mádi mester megfogalmazása szerint „szeretet alapú” borászatot művel. Vallja: a szőlőtő és a szőlővessző, az ember és a természet, a borász hite és gondolkodása nem választható el az általa készített boroktól. Szepsy István mindig is a maga útját járta. Ennek köszönhetően pincészete ma százhektárnyi birtokon, ötvenkilenc hektár szőlőterület négyszáz parcelláján állítja elő a világ élvonalába tartozó csúcsborokat. Először arról kérdeztem, miként valósítható meg, hogy a mennyiségi termelés helyett a minőségi munka kerüljön előtérbe.

Édes élet Ordaspusztán – Vendégségben a Csáki család méhészetében

Szerző:

Akadnak az országban olyan települések, ahol elfogy a térerő, beragad az autó kereke a sárba, és nincs a sarkon kisbolt, ahová kiugorhatna az ember, ha fogytán a süteményhez szükséges sütőpor. Bercel falut elhagyva, Ordaspuszta is ilyen hely Nógrád megyében. Itt az útelágazásnál kőkereszt jelzi az irányt, a volt intézői birtokon tűzifa és kályha adja a meleget, a közeli domboldalon birkák legelnek, és a megújuló természet biztosítja a megélhetéshez szükséges javakat. Tavaszi riportunkban Csáki Balázs fiatal méhész, gazdálkodó és felesége, Szebedy Csenge mesélnek arról, hogyan zajlik a hatfős család élete, miként élnek közösségben méhek és emberek, s mi történik addig, míg a méz a lépekből a reggeli pirítósra csorog.

„A család a Szentháromság ikonja”

Szerző:

Lelkészi és lélektani gondolatok a családon belüli irgalmas lelkületről – A bútorok összeszerelése férfimunka, a mosogatás pedig a nő feladata? Ha a feleségnek tíz pár cipője is elfér az előszobában, a férj számára miért csak háromnak jut hely? Ha a férfi mindig későn fekszik le aludni, soha nem fog tudni együtt kávézni a feleségével reggelenként? – Ilyen és ezekhez hasonló mondatokban fogalmazódnak meg kimondott és kimondatlan elvárásaink a házastársunk felé. Az elvárások pedig irgalmatlanná tehetik a családi légkört, amelyben senkinek nem jó létezni. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, Kézdy Anikó és Somogyiné Petik Krisztina pszichológusok a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézete által rendezett előadás-sorozat keretében e témában tartottak előadást Irgalom a családban címmel.

Teremtő tevékenység?

Szerző:

Kézdy Anikó pszichológus a munkahelyi kiegyensúlyozottságról – A vekker zajára a legtöbb ember fáradtan veszi tudomásul: ismét munkába kell indulni. Egy kávé után irány a fürdőszoba, gyors készülődés, majd zötyögés következik a buszon megannyi rezignált, szintén munkába igyekvő utastárssal. A monoton hétköznapokban olykor érdemes távolabbról is rátekintenünk a hivatásunkra, munkánkra: ha nem szeretek munkába járni, annak biztosan a főnököm, a kollégám, a körülményeim az okai? Azzal foglalkozom, amire hivatott vagyok? Ha nem érzem jól magam, miért nem váltok? Kézdy Anikó pszichológussal, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola docensével ilyen és hasonló kérdésekről, a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör feltételeiről, férfi és női munkavállalókról és a jó cégvezető ismérveiről beszélgettünk.

Egy hajóban – Hegedűs Endrével és Katalinnal a házasság hetében

Szerző:

Biztos basszus, csilingelő dallam és finom, de határozott kézmozdula­tok jellemzik a zongorajátékot: Debussy Kis szvitjének Csónakban tételét férj és feleség játssza szólamonként felelgetve, egymásra érzékenyen. Hegedűs Endre és Katalin zongoraművészek – az idei házasság hete rendezvénysorozat arcai – nemcsak hivatásukban, hanem házastársként is harminchét éve „eveznek egy hajóban”, hol ringatózva, hol viharral küzdve, de mindvégig hittel és hűséggel. A tágas nappaliban előbb a Yamahánál és a Bösendorfernél ülnek, aztán két fotelben foglalnak helyet vendéglátóink. „Nem ülünk közelebb egymáshoz?” – kérdezi Katica. „Dehogynem” – feleli Endre –, és közelebb tolják a foteleket.