Útmutató az ajándékozáshoz – Karácsony előtt megtelnek a boltok idegesen kapkodó, ajándékért rohanó emberekkel, s az ajándékozás kezdeti izgalmasságától hamar eljutunk a feleslegesnél feleslegesebb tárgyak felhalmozásáig. Nem tudjuk, mit vegyünk, kiknek és végül: miért is? Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus, hittanár és háromgyermekes édesanya szerint a lényeg az ajándékozás hogyanján van. De hogyan ajándékozzunk jól?
Képzés fesztiválmisszióban részt vevő fiatalok számára
A Közös Pont sátor csapatának a 2000-es indulás óta jó néhány keresztény fiatal tagja volt már, akik a hazai ifjúsági fesztiválokon az életről, az egyházról, az anyagi és az anyagon túli világról beszélgetnek a sátorba betévedő vagy éppen tudatosan belépő fiatalokkal. A fesztiválmisszió tagjai idén a Fishing on Orfűn, a Volt Fesztiválon, a Hegyalja Fesztiválon és a Szegedi Ifjúsági Napokon is szolgálnak majd. Az eseményekre hétvégi képzésekkel készülnek. Kárpáti Máriát, az egyik szervezőt kérdeztük tapasztalatairól és a felkészülésről.
– Miből áll a képzés?
– A nyári fesztiválmissziót minden évben három hétvégi képzés előzi meg. Ezeken az alkalmakon az ismerkedésre, a csapatépítésre, a közös imában való felkészülésre, egymás felekezeteinek megismerésére fektetjük a hangsúlyt. A lel¬ki¬gondozás alapjainak elsajátításával, helyzetgyakorlatokkal, játékokkal és beszélgetésekkel készülünk arra, hogy a fesztiválokon meg tudjuk szólítani a fiatalokat, és párbeszédet tudjunk kezdeményezni velük.
Húsvéti beszélgetés Eperjes Károllyal
Széchenyi Istvánt alakította tizenegy évvel ezelőtt A Hídember című filmben, melyet Bereményi Géza rendezett. „Boldog feltámadást, uraim!” – idézem fel belőle beszélgetésünk elején e húsvéti mondatot, megkérdezve a színművészt, hogy mi jut róla eszébe…
– Széchenyi István a halála előtti napon, nagyszombaton így köszönt el szolgáitól és titkárától Döblingben. Kedves és fontos mondat ez számomra. Széchenyi nagyon várta a feltámadást, és hitem szerint húsvétkor felkészülve állt az Úr Jézus színe elé. Nagypénteken nem vett magához ennivalót. Halála előtt két nappal volt ez, böjtös ételt szolgált fel titkárának és szolgáinak. Ez olyasféle ajándékozó szeretet volt – természetesen nem abban a minőségben, mint az Úr Jézus nagycsütörtöki lábmosása –, amellyel nagy jelet adott. Ez a gesztus Széchenyi hitére utal. Csak ilyen finom hittel lehetett úgy elköszönni, ahogy ő tette, nem tudta ugyan, hogy örökre. „Boldog feltámadást, uraim!” Ez volt az utolsó mondata. Példaképemnek tekintem Széchenyit, az övé pedig a magyarság tekintetében Szent István volt. Jelmondata szentírási gondolat volt, mely szellemiségét tekintve, első királyunktól átvéve a magyarság jelmondata is: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Úgyhogy van reményünk.
Roger testvér első magyarországi látogatása
A taizéi ökumenikus szerzetesi közösség alapítója 1983. október 15-én, harminc évvel ezelőtt járt először hazánkban. A hívekkel többek közt a zugligeti Szent Családtemplomban találkozott, ahol erre emlékezve most taizéi imaalkalmat tartottak, és Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes vezetésével visszaemlékeztek az egykori látogatásra.
Két bátor ember, Gaizler Gyula és felesége, Judit asszony minden hónapban egyszer saját otthonukba hívták az embereket ökumenikus eszmecserére. Ezek az alkalmak voltak az úgynevezett Elsőhétfői teák. A házaspár Kozma Imre atyával összefogva meghívta Magyarországra Roger Schütz testvért.
Az Egy közülünk kezdeményezés a történelmi egyházak pártfogásában Az Egy közülünk európai polgári kezdeményezés szervezésében Szám Katalin, a Képmás című családmagazin főszerkesztője magyarországi egyházi vezetőkkel beszélgetett az abortusz megítéléséről. Az eszmecserében részt vett Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök és Oberlander Báruch rabbi. Bíró László püspök kiemelte, hogy az embrió létezése első pillanatától kezdve emberi méltósággal bír. Az evangélikus egyház oldaláról Szebik Imre is megerősítette ezt az állítást, és határozottan foglalt állást amellett, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. A zsidó Talmud az embriót potenciális életnek, „féléletnek” tekinti. Ennek megfelelően a zsidók körében nincs teljes egyetértés az abortusz kérdésében: a várhatóan súlyos betegen születő gyermekek esetében egyesek megengedik a terhességmegszakí tást. Oberlander Báruch rabbi egyértelműen kijelentette: a magzati életet is védeni kell.
Kuzmányi Istvánnal, a Magyar Kurír új főszerkesztőjével beszélgettünk
– Milyen tervekkel kezdi meg munkáját?
– Bizonyos szempontból könnyű helyzetben vagyok, mert egy nagyon gazdag és élő örökséget vehettem át az előző főszerkesztőtől, Neumayer Katalintól. Ő közel húsz év alatt alakította ki azt a hírportál jelleget, amely ma a Magyar Kurírt, azaz a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia félhivatalos lapját jellemzi. Ahogyan egy keresztény embernek mindennap meg kell újulnia a saját életében, úgy természetesen a portálnál sem mondhatjuk azt, hogy elérkezett már a Kánaán, mindent elvégeztünk, leülhetünk. A feladatomat szolgálatként, hírszolgálatként élem meg: hírközlésként, a Magyar Katolikus Egyház jó hírének közvetítéseként. Sokan állítják, hogy a jó hír nem hír. Nálunk ez nem így van, és kegyelem, hogy a „jó hír” közvetítői lehetünk. A püspökkari konferencia döntésével összhangban a Kurír videoportál jellege átalakul. Ennek oka egyértelmű: a mai világban nagyjából kétévente frissítik, cserélik egy honlap arculatát. Az idén és a következő évben nem készül teljesen új honlap, most csupán „ráncfelvarrást” végzünk, egy picit megújítjuk és átstrukturáljuk az oldalt.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes orvoscsoportja október 3-án Ferencvárosban végzett egészségügyi szűrővizsgálatot. Miért hír ez? Mert olyan, szegregátumban élő embereket vártak sátraikba, akik egyébként nem jutnának szakorvosi ellátáshoz.
Az orvoscsoport az elmúlt években zsákfalvakban, nehezen megközelíthető helyszíneken, nyomortelepeken végezte egészségügyi szűrővizsgálatait. Most első alkalommal települtek ki budapesti helyszínre, egy ismert szegregátum lakóihoz. Szalai László, a szűrővizsgálatot végző orvoscsoport vezetője úgy véli, az intézményes egészségügyi ellátástól elsősorban az szakítja el a hozzájuk fordulókat, hogy a lakhelyük közelében nincs orvosi ellátás, ha pedig mégis van, akkor sem elérhető, inkább csak papíron létezik. „Előfordul, hogy egy úgynevezett praxisközösség vállalja öt falu ellátását. Ez azonban azt is jelenti, hogy minden falura csupán fél nap jut, ha a háziorvosi ellátásról beszélünk. A gyerekgyógyászat még ennél a területnél is mostohább helyzetben van” – mondja Szalai László.
Elmélet vagy élet
Marika néni vasárnaponként vérvörös rúzzsal díszítette ajkait, úgy indult a templomba. Öcsémmel nem értettük, miért teszi mindezt nyolcvanhét évesen. Ahogyan azt sem, hogy miért mondja a nagymamám: „Kicsikém, öltözz fel rendesen a misére!” Persze lázadoztam, ahol tudtam, mondván, hogy engem nem érdekel, mit szólnak mások a hétköznap is hordott ruháimhoz, meg az sem számít, hogy túl rövid a szoknyám, fedetlen a vállam, vasalatlan a pólóm. Aztán később rátaláltam arra a megcáfolhatatlan indokra is, amely számomra is törvényesítette a „mindegy, miben megyek templomba” öltözködést: Jézusnak egészen biztosan nem az számít, hogyan öltözöm fel, a lényeg a vele való találkozás.
