Szijjártó Zsófia

El­kö­te­le­ződ­tek egy­más és az egy­ház iránt – ta­lál­ko­zás a Föld­vá­ri há­zas­pár­ral

Ti­zen­ki­lenc éve­sen há­za­sod­tak ös­­sze, az­tán hu­szon­két éve­sen el­ke­rül­tek Izsák­ra, szol­gá­la­ti he­lyük­re. Biz­to­san vol­tak olya­nok, akik ta­lál­gat­ták, hogy bír­ják majd a kö­zös éle­tet a fi­a­ta­lok, akik ilyen ko­rán el­kö­te­le­ződ­tek egy­más és az egy­ház iránt. Ki­tar­tó, nagy sze­re­tet­ről ta­nús­ko­dó szol­gá­la­tuk hu­szon­ötö­dik év­for­du­ló­ját au­gusz­tus el­se­jén ün­ne­pel­ték. Föld­vá­ri Jó­zsef di­a­kó­nus és fe­le­sé­ge, Tün­de hit­tel meg­élt, küz­del­mes, de öröm­te­li ed­di­gi éve­ik­ről me­sél­tek.

– Ho­gyan kez­dő­dött az együtt töl­tött el­ső ne­gyed­szá­zad?

Jó­zsef: Mind­ket­ten vá­ci­ak va­gyunk. Podmaniczki Im­re atya hit­ta­no­sa vol­tam – ő itt Izsá­kon a plé­bá­nos. Na­gyon meg­sze­ret­tem őt, ami­kor Csanytelekre ke­rült. Hat­he­ten­te jár­tunk hoz­zá Tün­di­vel, foly­ton gyűj­tö­get­ve az uta­zás­ra. Az egyik al­ka­lom­mal azt mond­tam ne­ki, hogy mi­lyen jó len­ne, ha min­dig így együtt len­nénk. Er­re ő azt vá­la­szol­ta, hogy en­nek nincs sem­mi aka­dá­lya. ő Izsák­ra megy, mi pe­dig egy évig gon­dol­kod­junk, hogy sze­ret­nénk-e kö­vet­ni őt. Azt mond­ta, a zöld utat kell ke­res­ni. Vár­juk meg, egy év múl­va is lesz-e még ked­vünk eh­hez, nem ala­kul-e más­ho­gyan az éle­tünk. Ez 1988-ban volt.

Tün­de: Az az egy év na­gyon jó volt ar­ra, hogy az Úr­is­ten elé vi­gyük az ügyün­ket. Úgy gon­do­lom, sem­mi­lyen dön­tést nem sza­bad el­kap­kod­ni, elő­ször Is­tent kell meg­kér­dez­nünk ró­la. Meg­nyug­ta­tó volt szá­mom­ra, hogy Im­re atya azt mond­ta, vár­juk meg, zöld utat ka­punk-e.

Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozó KecskemétenIdén Magyarország adott otthont a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozónak (Piarist Youth Meeting – PYM), melyet július 15–21. között rendeztek meg több helyszínen. A találkozón kétszázötven fiatal vett részt Ausztriából, Lengyelországból, Romániából, Erdélyből, Szlovákiából, Olaszországból és hazánkból.

„Bár különböző nyelveken beszélünk egymással, és Istent is más-más nyelveken szólítjuk meg, mégis van közös témánk, és mindannyian ugyanahhoz az Istenhez fordulunk bizalommal. Ez a PYM” – fogalmazták meg a találkozó lényegét a fő szervezők, Németh Gábor és Nagy Attila piaristák. A rendezvény mottója – „Maradj mellettem!” – utal arra, hogy jó közösségben lenni, hogy érdemes kapcsolatban maradni egymással, és hogy ott kell állni szükséget szenvedő embertársaink mellett. A kétszavas mondatot azonban úgy is felfoghatjuk, mint Istentől kapott üzenetet, amely arra szólít fel, hogy életünket a vele való közösségben éljük.

Építészhallgatók szakmai gyakorlata a Mária Úton

Negyvenhat műegyetemi építészhallgató vállalta, hogy segít a Mária Út azaz a Mariazelltől Csíksomlyóig vezető ezernégyszáz kilométeres zarándokút jelzéseinek felfestésében. De nem csak ebbe a munkába kapcsolódnak be: Erdélyben templomokat, plébániákat mérnek fel, hogy a későbbiekben a most lakatlan épületek zarándokszállássá alakulhassanak át. Mezős Tamás egyetemi tanárt, a szakmai gyakorlat vezetőjét-szervezőjét kérdeztük a nemrég véget ért munkáról.

– Mi kell ahhoz, hogy egy nem hívő egyetemista nyáron, az útiköltségre sem sajnálva a pénzt a Mária Út jelzéseit fesse, vagy éppen plébániai épületeket mérjen fel Erdélyben?

– Ahhoz, hogy ez idén működjön, kellett a tavalyi szakmai gyakorlat eredményessége. Egy éve még hosszabb ideig tartott a csapat megszervezése. Most elterjedt a hír, hogy megint megyünk, és meglepetésünkre huszonnégy órán belül összejött a megfelelő hallgatói létszám. Nyilván Erdély szépsége is csábította a társaságot, de azt is tudjuk, hogy az építészhallgatók nagyon szeretnek épületfelméréseket végezni. A régi időkben ez úgy volt, hogy az egész évfolyamot el tudtuk vinni kéthetes szakmai gyakorlatra, mert volt, aki finanszírozza. Aztán egy hétre apadt a nyári gyakorlat ideje, majd a hallgatói létszámot is csökkenteni kellett. Tavaly Küsmődi Attila szamosújvári plébánostól érkezett a kérdés: van-e valaki, aki tudna segíteni a Mária Út jelzéseinek felfestésében? Nyilvánvaló, hogy még hívő hallgatót is nehéz rávenni arra, hogy ezt a munkát végezze ahogy Erdélyben is alig készültek el korábban zarándokjelzések. Aztán eszembe jutott, hogy a Mária Úthoz kellenek zarándokszállások, amelyek még nincsenek kialakítva, és aztán felvetődött, hogy templomok felmérését is végezhetnénk a hallgatókkal. A helyszínen kétfős csapatokban felrajzolják az épületet, felmérik az alaprajzát, homlokzatait, metszetet rajzolnak. A festéssel négyes csoportokban foglalkoznak a fiatalok. Idén negyvenhat hallgató volt Erdélyben.