A barátságtalan barát – mégis ad Lk 11,1–13
A Biblia üzenete
Az ókori Keleten a vendéglátás az egyik legalapvetőbb emberi kötelesség volt. Egy ember, akinek késő este vendége érkezett, átszaladt a barátjához kenyeret kérni. A barát azonban igen barátságtalanul fogadta (szó szerinti fordításban): „Ne hozz ide nekem fáradalmakat! Az ajtó bezáratott, és kisgyermekeim itt fekszenek mellettem a fekhelyen. Nem kelhetek fel, nem adhatok neked!” (Lk 11,7). Ne hozd ide a gondjaidat! Az ajtó be van zárva – olvassuk a szövegben. A barát tehát nem azt mondja: bezártam, hanem így fogalmaz: bezáratott. Nincs, aki bezárta, nincs, aki kinyissa. Mintha egy sorsszerű állapot volna ez, amelyen nem lehet változtatni. Nem azt mondja: nem akarok felkelni, hanem azt: nem kelhetek fel. Abban az időben a szegény családokban közös fekhelyen aludtak az emberek. Ha a gazda felkelne, felébresztené a mellette alvó gyermekeit is. Nem is szólva az ajtópántba betolt nagy retesz kihúzásának zajáról.