Jézus a Szentlelket így nevezi: „másik Ügyvéd, másik Védelmező” (Jn 14,16). A magyar fordításban ezt a megnevezést általában Vigasztalónak fordítják, azonban a szó elsődleges jelentése: ügyvéd, védő (görögül paraklétosz, szó szerint „valaki mellé hívott személy”, pártfogó, ügyvéd; vö. a latin advocatus kifejezéssel). Eddig Jézus védelmezte a tanítványait, óvta őket a Gonosztól, tanította, vezette őket. Mostantól Jézus egy másik pártfogót küld melléjük, a Lelket.
A passió az evangélium legrégebben kikristályosodott szövege. Ez a legfontosabb, a legelső, amit az első keresztények el akartak mondani Krisztusról. A passió ősformáját valószínűleg a jeruzsálemi ősegyház fogalmazta meg még a Krisztus utáni 30-as években. E közösség rendkívül jól ismeri a helyszíneket (Betánia, Betfagé, az Olajfák hegye, Getszemáni-kert, Kedron patak, a főpap háza, Pilátus palotája stb.). Nagyon sok személyt említenek név szerint. Pontosan ismerik tehát az eseményeket, a szereplőket, a helyszíneket. 1941-ben Jeruzsálemben a régészek találtak egy Krisztus korabeli ossariumot (csonttartó ládikót), ezzel a felirattal: „Alexander, Simon fia, Cirenei”. Szinte minden kétséget kizáróan az evangéliumi Cirenei Simon egyik fiának csonttartó ládáját találták meg! Egy apró ponton döbbenetesen igazolódott az evangélium történeti hitelessége. Jézus szenvedéstörténete nem a vért, nem a fizikai kínokat emeli ki. Ezeket szinte inkább zárójelbe teszi. Talán azért is, mert annyira szörnyű volt visszagondolni ezekre. A passió sokkal inkább azt mutatja meg, hogy Jézus a szenvedés poklait győzelmesen járta végig. A kín, a gyűlölet, a halál sötétségében is az ő fénye ragyogott és győzött. Ez egy dicsőséges passió.
A Biblia üzenete
Jézus így tanít: „Ne aggodalmaskodjatok! Ne kérdezgessétek, mit eszünk, mit iszunk, mibe öltözködünk! Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe se gyűjtenek. Mennyei Atyátok táplálja őket. Nézzétek a mezők liliomait! Nem szőnek, nem fonnak. Mennyi Atyátok öltözteti őket.” (Mt 6,25–29)
Mit akar mondani ezzel Jézus? Legyünk olyanok, mint a növények, mint az állatok, amelyek nem készítenek raktárakat, nem szőnek, és nem fonnak? Jézus nem erre akar tanítani minket. Az embert a Teremtő Isten ruházta fel előrelátással és értelemmel. Ránk bízta a Földet, hogy műveljük és őrizzük (Ter 2,7), hajtsuk uralmunk alá. Az ember természetéből fakad, hogy szőjön, fonjon, és csűrökbe gyűjtsön. Milyen nagy jótevői voltak az emberiségnek Pasteur, a Curie házaspár vagy Semmelweis Ignác, akik aggódva keresték a betegségek legyőzésének módját, segítették az embert, hogy a természet erőit a maga szolgálatába tudja állítani. Jézus nincs ellene a szorgalomnak, az előrelátásnak, az emberi erőfeszítésnek. Mégis azt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok! Nem több az élet, mint az étel? Nem több a test, mint a ruha? Ti elsősorban Isten királyságát keressétek!” (Mt 6,25.33) Az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátalálhassunk az Örök Szeretetre. Ehhez képest minden másodlagos. Ez kell hogy legyen az ember legelső, legfőbb gondja.
A biblia üzenete
Keresztelő János úgy mutatja be Krisztust, mint aki minden addigi várakozást felülmúl. Ő nemcsak a Messiás, az Úr Felkentje, hanem Isten Fia (Jn 1,34). Nemcsak leszáll rá az Úr Lelke, hanem rajta is marad (Jn 1,32; vö. Iz 11,2). Nem olyan bárány ő, amelyet az emberek adnak Istennek, hanem az a Bárány, akit az Atya ad oda a világ bűneiért (Jn 1,29; 3,16).
A Biblia üzenete
Keresztelő Szent János idézi Izajás próféta egy kulcsfontosságú üzenetét: „Készítsétek az Úr útját a pusztában! Tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Iz 40,3) Ugyanez az izajási felhívás volt a kumráni közösség jelmondata is. A kumráni közösség tagjai azért vonultak ki a pusztába, hogy ott utat készítsenek a Messiásnak, hogy előkészítsék a végső időket és az ő eljövetelét. Keresztelő János valószínűleg hosszabb időt töltött el közöttük, és sok gondolatot, meglátást átvett tőlük.
Az ókori Keleten gyakran útkészítők haladtak egy-egy uralkodó előtt. Feltöltötték a gödröket, eltették az útból az odakerült faágakat. Ez a mi feladatunk is advent idején. Krisztus ma is kopogtat az életünk ajtaján. Ajtót kell nyitnunk, utat kell készítenünk neki, hogy beléphessen.
A Biblia üzenete
A farizeusok igen vallásos emberek voltak. Naponta háromszor imádkoztak, hetente két nap böjtöltek, jövedelmük tizedét a szegényeknek adták. Nagy hazafiak voltak. Egy alkalommal (Krisztus előtt 76-ban), amikor az uralkodó levert egy felkelést, amelynek vezetői nagyrészt farizeusok voltak, nyolcszáz farizeust feszíttetett keresztre.
A vámosok gazemberek és nemzetük árulói voltak. Egy idegen hadsereg segítségével a saját honfitársaiktól szedték be az adókat és a vámokat, igen gyakran jóval többet annál, mint amit a római hatóságok követeltek. Egy alkalommal Ashkelon városában egy vámszedő kétezer katonával kezdte meg az adók behajtását. Mivel az emberek nem akartak fizetni, húsz előkelőt megöletett. A városban eluralkodott a rettegés, és mindenki előadta utolsó elrejtett vagyontárgyait is. Nem volt ember, aki ne gyűlölte volna a vámosokat. Egy korabeli közmondás szerint a vámosok előtt becsukódik minden ajtó.
Tíz évvel ezelőtt a magyarországi romák egy közel kétszáz fős csoportja ellátogatott Rómába Boldog II. János Pál pápához. A szentatya kitüntetett szeretettel fogadta a magyar cigányokat, és megáldotta az általuk erre az alkalomra készített keresztet. Ez a kereszt azóta Csatkán, egy külön erre a célra épített kis kápolnában található, innen viszik el a fontos cigány búcsúkra, például Mátraverebély– Szentkútra is.
A Biblia üzenete
A tékozló fiú története Jézus talán leggyönyörűbb példabeszéde. Így is nevezték: „evangélium az evangéliumban”. Megmutatja, hogy milyen az Isten, és megtanít minket is arra, hogyan kell megbocsátani, szeretni.
Krisztus korában nem volt szokás, hogy egy apa még életében szétossza a vagyonát a gyermekei között. Sirák fia könyve kifejezetten óvja is az apákat attól, hogy ezt tegyék, mert nem lesz többet tekintélyük a gyermekeik előtt (33,20–22). Ez a fiatalabb fiú mintha azt mondaná az apjának: „Nem győzöm már kivárni, hogy meghalj. A pénzedet akarom.”
