Húsvétkor hitünk központi titkát ünnepeljük igaz örvendezéssel: Krisztus feltámadott, az Élet megölt Királya újra él! Az évente visszatérő húsvéti ünnepen az Úr kegyelmével szítsuk fel hitünket és reményünket: mi is feltámadunk, sőt, már feltámadtunk, mert Jézussal együtt meghaltunk a bűnnek a keresztségben, és új életet kezdtünk a Feltámadott Lelke erejében. Gratia est semen gloriae, vagyis a kegyelem a dicsőség magva, hirdetik az egyházatyák.
Teilhard de Chardin (1881-1955) – A jezsuita tudós és modern misztikus, Pierre Teilhard de Chardin ötvenöt éve, 1955 húsvétvasárnapján este hunyt el New Yorkban. Rendtársa, legjobb ismerője, Henri de Lubac 1962-ben baráti rokonszenvvel és kellő kritikával bemutatta a tudós gondolkodó vallásos eszmevilágát, kiigazítva számos félreértést és félremagyarázást. Könyve végén hangsúlyozza: barátja nem szűnt meg a keresztre feszített Jézust szemlélni, ugyanakkor egyszerre a Feltámadottat is látta. „Halála húsvétvasárnap azt a reményt táplálja bennünk, hogy meghallgatásra talált az, amire egész életében vágyakozott.”
A vasárnapi szentlecke a 2. Korintusi levél 5. fejezetéből az Istennel való kiengesztelődésről szól: a kezdeményezés Istentől jön, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, s nem számítja be bűneinket.
Általános szándék: Imádkozzunk, „hogy a világgazdaságot az igazságosság és a méltányosság ismérvei szerint vezessék, számításba véve a népek, különösen a szegény népek valós szükségleteit”.
A papság éve alkalmából újraolvastam Georges Bernanos Egy falusi plébános naplója című regényét. Az ambricourt-i fiatal plébános részben az arsi plébánosra emlékeztet, lelkisége pedig – a regényíró szándéka szerint – Lisieux-i Szent Teréz evangéliumi „lelki gyermekségét” tükrözi.
A következő szerdán már hamvazószerda: megkezdjük az előkészületet hitünk központi titka, Krisztus halála és feltámadása ünneplésére. A vasárnapi szentlecke az első Korintusi levél 15. fejezetéből a legősibb igehirdetést rögzíti.
Krisztus egyházát, misztikus Testét a Szentlélek élteti. A Feltámadott Lelke által kiárad a megkereszteltek szívébe az isteni szeretet (ez a kegyelem), így már most a megkezdett örök életet élik. Szent Pál az első Korintusi levél 12. fejezetében a test allegóriáját használva kifejti, hogy Krisztus egyetlen Testében az egyes tagoknak különböző szerepe, megbízatása van, és az Úr ezért még különleges lelki adományokat, karizmákat is osztogat: mint a hit, bölcsesség, prófétálás, gyógyítás, nyelveken beszélés.
Advent negyedik vasárnapjának evangéliuma két áldott állapotban levő asszony találkozását mondja el.
