A János-evangélium huszadik fejezetében arról olvasunk, hogy a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak, rájuk lehelve átadja nekik a Szentlelket, és küldetést ad: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”
A feltámadt Jézus negyven napon át megjelent tanítványainak, hogy megerősítse őket hitükben, majd küldetést adva nekik művének folytatására „fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglalt helyet” (Mk 16,19). Márk evangélista röviden csak a hitvallásunkban is szereplő lényeget említi az Úr mennybemeneteléről. Lukács az Apostolok cselekedeteiben részletesebben, szemléletesen írja le az eseményt. Miután Jézus megígéri a Szentlelket, és elküldi övéit az egész világra, hogy tanúskodjanak feltámadásáról és hirdessék az evangéliumot minden népnek, „szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el őt szemük elől”.
II. János Pál pápa húsvét második vasárnapját 2000-ben az irgalmasság vasárnapjának nyilvánította. Korábban fehérvasárnap volt, mert a húsvétkor megkereszteltek újjászületésük jelképeként az ünnep nyolcada alatt hordták fehér ruhájukat.
Húsvét a keresztény öröm ünnepe. „Krisztus valóban feltámadt, él!” Ez az angyalok hihetetlen üzenete húsvét hajnalán. Jézus feltámadása után néhányszor megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben. Az apostolok kezdetben kételkednek, hiszen – bár Jézus többször előre jelezte – nem értették, hogy az Írások szerint a Messiásnak meg kellett halnia, majd harmadnapra feltámadnia. De végül is hisznek, mert látták az Urat; még a hitetlen Tamás is megvallja őt: „Én Uram, én Istenem!”
Nyilvános működése során, Péter, Jakab és János kíséretében Jézus felmegy egy magas hegyre, ahol színében elváltozik: „Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő sem tudná fehérebbé tenni.” Márk evangéliuma itt is, mint mindig, nagyon konkrét. Aztán részletezi a jelenést.
Evangéliuma elején Márk rögtön Jézus üzenetének lényegére irányítja a figyelmet: Krisztus személyében elérkezett Isten országa, uralma (baszileia). Ő maga az Isten országa, autobaszileia, ahogy a III. századi egyházatya, Órigenész mondta. Hinnünk kell, és meg kell térnünk, hogy beléphessünk az országba, hogy Krisztus társai lehessünk.
Ezzel a kérdéssel akarják tőrbe csalni Jézust a farizeusok. A római uralom híveit, a Heródes-pártiakat küldik a Mesterhez, hogy szaván fogják. Ha Jézus igennel felel, a farizeusok a mózesi törvény és a nemzeti függetlenség árulójának mondják, ha nemlegesen, akkor mint lázítót bevádolhatják a római hatóságnál.
Rendtársunkat, Szilas László atyát január 4-én éjjel magához szólította az Úr. Rómában, a jezsuita Írók Házában hunyt el, ahol 1963 óta élt és dolgozott.
A gondviselő Isten 2011. december 24-én este Bécsben magához szólította rendtestvérünket, András Imrét. Székely, jezsuita, szociológus – ezzel a három szóval jellemezte őt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek abban a rövid előszóban, amelyet az Imre hetvenedik születésnapjára, 1998-ban Szegeden kiadott tisztelgő kötet, a Studia Religiosa elé írt.
