Szabó Ferenc SJ

A Biblia üzenete

A múlt vasárnapi evangéliumi szakasz folytatását olvassuk Lukács 4. fejezetéből. Az evangélista összekapcsolt két mozzanatot, amelyek minden bizonnyal más-más időben és helyzetben történtek. A logikai kapcsolat azonban világos. Jézus fellépése a zsinagógában meghökkenti a názáretieket: az ács József fia – akit jól ismernek, hiszen ott nevelkedett – a zsinagógában önmagára alkalmazza Izajás jövendölését a Messiásról, amikor kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Következik a most vasárnapi szakasz: a názáretiek nem fogadják el Jézust messiás-prófétának, esztelen haraggal kiűzik a városból, és meg akarják ölni.

A Biblia üzenete
Az idén egészen közel esik karácsonyhoz advent negyedik vasárnapja. Mária, a méhében megfogant Üdvözítőt hordozva szíve alatt, felkeresi idős rokonát, aki már a hatodik hónapban jár, és Keresztelő János születését várja. Örökszép jelenet a két áldott állapotban lévő asszony találkozása. Erzsébet boldognak mondja Máriát, mert hitt az angyal szavának. Az Üdvözlégyben így imádkozunk, folytatva Gábriel főangyal üdvözlését: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!” Boldogságos Szűznek nevezzük Jézus édesanyját, vagy Boldogasszonynak. Pázmány Péter prédikációiban mindig „Bódogaszszonyt” mond, amikor Jézus anyjáról beszél. Itt emlékezzünk Szűz Mária liturgikus ünnepeinek csodaszép magyar elnevezéseire: Kisboldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Sarlós Boldogasszony: ez utóbbi éppen Mária Erzsébetnél tett látogatására emlékeztet.

A Biblia üzenete

Jézus a jeruzsálemi végkifejlet, szenvedése felé közeledve több ízben vitatkozott ellenfeleivel, az írástudókkal, a farizeusokkal és szadduceusokkal (Mk 11, 27–12,40), akik különféle ellenvetésekkel tőrbe akarták csalni, és jajt kiáltott a képmutatókra, a szegényeket megvető és igazságtalanul kizsákmányoló gazdagokra. Most is ostorozza a képmutató írástudókat, akik „fölélik az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” Az ószövetségi prófétáknál gyakran olvasunk az igazságosságról, illetve az igazságtalanságról. A szó a jogrendet idézi, de a Bibliában vallási összefüggésben szerepel; vele rokon fogalmak: igaz (megigazult) ember, igazlelkűség. Isten igazságos: jutalmaz vagy büntet, megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint.

A Biblia üzenete

A törvénytudó a főparancsról kérdezi Jézust, aki a Másodtörvényt (6,4–5) idézi, a zsidó hitvallást, a sémát: „Halld Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből…” A második: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

„Szeretet az Isten. (…) Szeressük egymást!” (1Jn 4,7–14) Ez az újszövetségi kinyilatkoztatás csúcsa. Isten a választott népet prófétái által oktatta, nevelte, fokozatosan vezette a Másodtörvényben rögzített eszmény felé. Krisztus eljövetelének közeledtével a jámbor zsidó a Bibliáról elmélkedve tudatosítja, hogy Isten szereti, a zsoltárokban Isten irgalmas hűségét dicséri, és megvallja viszont szeretetét, amelyet a parancsolatoknak való engedelmességével fejez ki.

A múlt vasárnapi evangéliumban Jézus ismételten megjövendölte szenvedését, és – hallva a tanítványok versengését – alázatosságra intette őket: „Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenkinek szolgája.” Azután egy kisgyermeket az ölébe véve még e kicsit is példaképnek állította eléjük. A mai perikópában még visszatér a gyermekre való utalás, amikor Jézus kemény szavakkal ítéli el a kicsik bűnre csábítását, botránkoztatását. Itt önkéntelenül is eszünkbe jutnak a közelmúltban sokat emlegetett pedofilbotrányok, a kiskorúak ellen elkövetett bűnök: az ilyen tettek elkövetőinek szól Jézus figyelmeztetése: „Jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakukra, és a tengerbe dobnák őket!”

A Biblia üzenete

Tovább olvassuk a János-evangélium 6. fejezetét. Az Eucharisztiáról szóló kafarnaumi beszéd e vasárnapi részében Jézus kijelenti: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” A beszédet hallgató zsidók botránkoznak, vitatkoznak egymás között: „Hogyan adhatja ez, József fia, testét eledelül nekünk?” Jézus észreveszi a zavart kételkedést, és még jobban megerősíti: „Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital.” Nem csodálkozhatunk a hallgatóság zavartságán. Hiszen valóban „kemény beszéd” ez, hihetetlen, amit a názáreti próféta állít!

A Biblia üzenete

Jézus názáreti látogatását és a városka lakóinak, rokonainak csodálkozását, botránkozását és elutasító magatartását mindhárom szinoptikus evangélium feljegyezte. A nagy hírű próféta visszatér lakóhelyére, ahol nevelkedett, ahol úgy ismerték meg, mint Józsefnek, az ácsnak a fiát. Most a zsinagógában tekintéllyel tanítja az írásokat. Honnan vette tudását, bölcsességét ez a volt falusi munkáslegény? Itt és más jeleneteknél is rokonai, még édesanyja és testvérei sem értik, mi történt Jézussal, hogy prófétaként lépett fel. Némelyikük arra is gyanakszik, hogy megzavarodott.