A vasárnapi szentlecke (1Kor 10,31-11,1) a keresztény élet vezérelve lehet: „Tegyetek mindent Isten dicsőségére!” Isten dicsőségéről gyakran olvasunk a Bibliában (hivatkozások a Biblikus Teológiai Szótár „dicsőség” címszava alatt).
A vasárnapi szentlecke (1Kor 6,13-20) testben való létünk keresztény szemléletére hívja fel figyelmünket. Az ember megtestesült szellem; már ez is méltóságát jelzi: a fejlődés virága, csúcsa, minden érte lett.
– Az egyház liturgiája mindig azt mondja: ma (latinul hodie) – ma született, ma támadt fel Jézus. A Szentföldön járva nagy áhítattal térdeltem le az angyali üdvözlet és a születés helyén, Betlehemben megcsókoltam a csillagot, Jeruzsálemben a Golgota szikláját.
Babits Mihály százhuszonöt éve, 1883. november 26-án született Szekszárdon, a Séd patak mellett. Szülőháza ma múzeum. Renoválását követően épp az évforduló napján adják át e felújított Babits-emlékhelyet.
Milyen nehezen értették meg tanítványai nyilvános működése során, hogy országa nem e világból való, hogy nem politikai felszabadító! Azóta is, mi is nehezen fogjuk fel Krisztus uralmának igazi természetét, azt a meghatározást, amelyet Pilátus faggatására mondott: „Én arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról!” (Jn 18,37).
Jézus az őt kísértő törvénytudónak válaszolva megismétli az ószövetségi törvénykönyvben is szereplő főparancsot, az Isten- és az emberszeretet kettő-egy törvényét. A szeretet Szent Pál tanítása szerint is minden parancsot összefoglal, minden más mózesi előírást, számtalan szabályt feleslegessé tesz.
Akik Róma templomait látogatják, legtöbben betérnek a franciák Szent Lajos-templomába, és annak egyik oldalkápolnájában megcsodálhatják a Máté meghívása című világhírű Caravaggio-festményt. Az evangéliumban csak három mondat szól erről. Bizonyára Lévi-Máté már hallott az új prófétáról. Amikor a Mester elhalad a vámszedő előtt és rápillant, majd ennyit mond: „Kövess engem!”, az fölkel és követi Jézust.
Általános imaszándék: – Hogy minden keresztény mély és személyes barátságot ápoljon Krisztussal, és így szeretetének erejét közölni tudja minden olyan személlyel, akivel találkozik. „Örömmel merítetek majd vizet az Üdvözítő forrásaiból.” Ezt a mély értelmű és magas szárnyalású mondatot Izajás próféta írta le először (12,3); nyomában sokan sokszor elmondták. 1956-ban XII. Piusz pápa ezzel kezdte a Jézus Szívéről szóló nagy enciklikáját. Júniusi általános imaszándékunk Jézus Szívéhez, az isteni élet forrásához utal bennünket.
