Tavasszal évente ellátogatok a martonvásári arborétumba. A Brunszvik család alapította nyolcvanhektáros gyönyörű park öreg fáival, sűrű bokraival, közepén a csillogó vizű tóval eszményi fészkelő- és táplálkozó helyet nyújt nagyon sok madárnak. Idén április 2-án Budai Tibor barátommal jártunk ott. Tibor érkezésünk után nyomban „lehorgonyzott” a tóparton, ahol később gyönyörű akvarellt készített, én pedig elindultam a fák között vezető egyik ösvényen.
Március első felében még itt vannak a télire hozzánk látogató madárvendégek, de már megjelennek a dél felől északnak tartók első képviselői is. Ragyogó napsütés, szélcsend, igazi kora tavaszi idő fogadott, amikor Andris fiamékkal 10-én a Kiskunságba látogattunk. A tágas legelőn csillogó vadvizek eszményi táplálkozóhelyet jelentenek ezernyi madárnak. Mindenfelől hallottuk a nagy lilikek „lik-lik” kiáltásait, megérkeztek a bíbicek, piroslábú cankók, godák, mindenfelé seregélyek repültek, de még láttunk kanalasgémeket is.
Az első széncinegét egy enyhe januári napon hallottam, a Kálvin tér sarkán, ahol az áruházzal szemben álló platánokon sok év óta minden tavasszal énekel egy ilyen sárga mellényes madár. A hirtelen jött februári nagy hidegben persze elhallgatott, de azóta már újra hallottam a város lármájából is kicsengő kedves „nyitni kék”-jét.
Már-már úgy tűnt, tényleg közeleg a tavasz. Olvadt a hó, megtisztultak a járdák, amikor 15-én váratlan hóvihar érkezett. Percek alatt újra fehérbe öltözött minden. A lakásom előtti függőfolyosón tenyérnél magasabban feküdt a hó, amikor takarítani kezdtem. Másnap reggel csábítóan sütött a nap, és ennek nem tudtam ellenállni: bakancsot húztam, és kilátogattam a Népligetbe.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület minden évben megválasztja az év madarát, amely így reflektorfénybe kerül. Az egyesület tagjai és helyi csoportjai igyekeznek minél többet tenni a választott faj gyakorlati védelme érdekében. 2012 madara, az egerészölyv szerencsére még gyakori hazánkban, becslések szerint mintegy tizenötezer pár költ az országban.
Gyerekeimtől nyolcvanadik születésnapomra egy szép nagy akváriumot kaptam. Korábban is voltak díszhalaim, de hely hiányában egy idő után meg kellett válnom tőlük, és ez a váratlan ajándék sokévi szünet után nagy örömet okozott.
Az ablak tágas udvarra nyílik, az előtérben autóparkoló, mögötte néhány fa, alattuk gyepszőnyeg. Négy napot töltöttem ebben a szobában, és kevés kivétellel, például amikor a műtőben, illetve utána az őrzőben voltam, az ablakon nézegettem kifelé.
Vác felé utazva a vonat ablakából a helyenként sárga szegélyt alkotó, magas aranyvesszőben gyönyörködtem. Tudom, hogy gyomnak minősülő, Észak-Amerikából behurcolt növény, de nagyon szép és emellett jó mézelő is.
