Friss hóban

Ott is fehér volt minden, a friss havat még alig taposták, kevés ember járt odakint, de annál több madarat láttam. Az ostorfákon több száz fenyőrigó csipkedte a bogyókat, „sak-sak” hangjaik messzire elhallatszottak. Láttam két szőlőrigót is, bár több is lehetett, de a csapat állandó mozgásban volt. Meglepték az egyik fát, de nyomban utána már a másikra szálltak át. Csak később vettem észre, hogy néhány meggyvágó is volt velük, ők is a bogyókat keresték. Erős szél fújt, ez persze zavarta a rigókat, szárnyukkal verdesve egyensúlyoztak a vékonyabb ágakon. Nagy igyekezetükben sok bogyó a hóra pottyant, de korábbi évek tapasztalataiból tudom, hogy ha a fákon már nincs termés, összeszedik a lehullottakat is. A fenyőrigókat egyébként sokfelé meg lehet figyelni a városban, néhány napja például a Stróbl Alajos utcában láttam egy körülbelül száz példányt számláló csapatot.



A kertészeti iroda közelében vörösbegy ugrált a már nagyjából letakarított sétaúton. Fürgén mozgott, nem látszott szomorúnak a visszatért tél miatt. Egy ideig még az úton ugrált, közben fel is csípett valamit, de amikor közelebb értem, a bokrok közé repült. A télen itt látható vörösbegyek legalábbis nagy része észak felől érkezett vendégmadár, ezt finn és egyéb gyűrűs példányok bizonyítják. Számukra nem szokatlan az idei igazán kemény hideg, a havazás, pontosan tudják, hogyan vészeljék át ezeket a napokat. Korábbi években többször is láttam, amint a fenyőrigókhoz hasonlóan az ostorfa magas ágain ették a termést. Ha a vékony ágacska legvégén láttak egyet, ahová már nem jutottak el, légykapók módjára repültek rá, és úgy csípték le onnan.

Két helyen is doboltak a harkályok, valószínűleg nagy fakopáncsok, egy zöld küllő pedig hangos „klü-klü-klüklü” kiáltással előttem repült át és tűnt el a fák között. Láttam két mókust is. Az egyik éppen lefelé ereszkedett a törzsön, de mikor leugrott és hasig merült a friss porhóban, gyorsan meggondolta magát, és visszakúszott a fára. A másik szerencsésebb volt. Napraforgóval teli flakon csüngött az ágon, ezt közelítette meg nagyon ügyesen, aztán rákapaszkodott, és boldogan majszolta a napraforgót. Körülötte méltatlankodva röpködtek és cserregtek a kevésbé boldog cinegék.


Fotó: Bécsy László