Schmidt Egon

Budakalász környékén

Aki szereti a madarakat, akár egy hideg, zimankós napon tett séta közben is találkozhat olyanokkal, akik a tél szigorával dacolva itthon maradtak.

Amikor december 8-án, úgy 9 óra tájban leszálltam a buszról a Normafánál, kedves meglepetés fogadott. Széncinege ült egy napsütötte ágon, és hangosan énekelt: „Nyitni-kék” – kiáltotta többször is egymás után.

…ám ragyogó napsütésben folytatódott november 4-én a kiskunsági kirándulás. Amíg tartott a köd, addig Andris fiammal, Puchard Zoltán és Sós Endre barátainkkal egy bokros részen figyeltük a madarakat.

Az őszi lombszíneződés idején évente ellátogatok a martonvásári arborétumba. Szeretem hallani a hulló levelek halk zizegését, és mindig elbűvöl a színek hihetetlenül gazdag kavalkádja.

Körbejártam a Margit-szigeten október 17-én. Szinte nyárias meleg és csodálatos lombszíneződés fogadott. A levelek a szélcsend ellenére hullottak, s később, amikor élénk szellő érkezett, már százával, ezrével indultak a sárga és vörhenyesbarna minden létező árnyalatával feldíszítve első és egyben utolsó útjukra a föld felé.

Azt, hogy valóban duzzognak-e valami miatt, persze nem tudom, de tény, hogy az addig egész nap a medence szabad előterében úszkáló három halacska egy napon behúzódott az akvárium hátulsó felébe, a sűrű növényzet közé, és nem volt hajlandó kimozdulni onnan.

Kék ég és ragyogó napsütés fogadott október 2-án, amikor a Ligetbe értem. A bejáratközeli virágágy piros begóniái felett fehérlepke, talán egy répalepke repült. Le akart szállni, már ereszkedett, aztán mégis meggondolta magát és továbblibegett.