A nagy átverés ellenében – Az átverés szó ugyan nem túl előkelő, mégsem találtam kifejezőbbre, amikor a Kaló Imre borásszal folytatott beszélgetést jellemezni szándékoztam. (A Kairosz Kiadó Magyarnak lenni című sorozatában jelent meg, Prófécia Szomolyáról címmel. Beszélgetőtársai: Benkei Ildikó és Jámbor László.)
Hosszú beszélgetést olvashattunk Magyar Bálinttal az iskolarendszer és a tanulás átalakulásáról a Népszavában. Ami azt illeti, az iskolaügy sokkal nagyobb törődést érdemelne a mainál, de ennek semmi jele sincs. Sőt!
Nemrégen jelent meg a Trefort-Kert, az ELTE Bölcsészettudományi Kar kulturális és közéleti magazinja. A legújabb számban Gégény István beszélget az újabb kilenc évre megválasztott pannonhalmi főapáttal, Várszegi Asztrikkal, aki ezen az egyetemen végezte a történelem szakot, és elmondása szerint aránylag védett élete volt.
A modern magyar prózairodalomban egészen egyedi jelenség a prózaíró Pilinszky János. A tömörség, sejtetés és pontosság avatott művésze volt, igazi evangéliumi szellemiség hatotta át elmélkedéseit, de az „igen” és „nem” között beláthatatlan távlatokat nyitott.
Irodalmunk történetén végigtekintve elmondhatjuk, évszázadokig nem Buda vagy Pest volt a központja, hanem egyéb tájegységek és városok. Nem is lehetett Pest, hiszen többségben voltak a németajkúak. Csak a XX. században jelent meg a „vidéki író” fogalma, ami egyet jelentett a hátrányos helyzetűvel, hiszen a kiegyezés után gyors fejlődésnek indult Budapesten összpontosultak a kultúra teremtői és … Olvass tovább
A közelgő költészet napján, április 11-én mindenekelőtt József Attila előtt rójuk le kegyeletünket, arra is gondolva, amit ő mondott mesterségéről, miszerint nem érdekelte a „költészet maga”.
Évtizedekkel ezelőtt látott osztálytársamról álmodtam. Egy régi típusú, hosszú orrú szuszogó buszban üldögélt a kalauz előtti ülésen. (Az idősebbek emlékezhetnek: a jármű hátsó ajtajánál kialakított ülésen szorongott a kalauz, onnan adott jelet az indulásra.)
Jékely Zoltán – tőle kölcsönöztem a címet – a múlt század jelentős költője volt. Magával hozta az apai ház lírától átitatott hangulatát (Áprily Lajos fia volt), s azt a hagyományt, amelynek drámai erőt kölcsönzött a trianoni igazságtalanság.
