A művelt világ Georg Friedrich Händel születésének 250. évfordulójára emlékezik, s bár a gazdasági válság alapjaiban rendítette meg a kultúra épületét, színvonalas hangversenyek sora teszi emlékezetessé az ünnepet. Händel úgy vélte, hogy az opera műfajában alkotott maradandót. Utókora azonban másként vélekedik, mi oratóriumait értékeljük leginkább.
Unokám testileg, szellemileg is túlnőtt rajtam. Ha homlokomra puszit lehel, lehajlik, én pedig felágaskodom, hogy viszonozhassam gesztusát. Döbbenettel szemlélem matematikai tudását, fejből oldja meg azokat a feladatokat, melyeket tehetetlenül szemlélek, hogy a fizikai feladványokról ne is beszéljek. Csak írásom külalakja szebb az övénél, ezzel azonban nincs miért dicsekedjem. A reáliákban való előrehaladását nyilván osztályfőnökének, Simon tanár úrnak köszönheti, akit azért is nagyon szeret, mert részt vesz hatalmas labdarúgócsatáikban.
Ahogy múlnak az évek, kezdek visszatalálni az elveszített gyermekkorba. Nagyon szerettem a képeskönyveket, a mesekönyvekhez készített illusztrációkat. Máig nevetésre áll a szám, amikor visszaemlékszem Mackó úr vagy Hörpentő sógor remekül megrajzolt balgaságaira.
Sokszor kérdezgetjük gyermekeinket, unokáinkat: vannak-e barátaik az iskolában. Igenlő válasz esetén tovább firtatjuk, ki ő, melyik a kedvenc tantárgya, mivel foglalkoznak a szülei. Még bulit is szervezünk, hogy közelebbről szemügyre vehessük, s ha rokonszenves, elégedetten dőlünk hátra a fotelben: jó választás volt!
Vannak könyvek, amelyek döbbenetet keltenek. Ilyen Susan George Lugánói tanulmánya (a Kairosz Kiadó jelentette meg). Korunk könyve. Röviden jellemezve a világ romlásáról szól, a gazdaság válságba sodródásáról, az emberi gondolkodás és cselekvés megrontásáig.
Elhűlve bámultam a tévé képernyőjén megjelenő gyógyszerhalmot. A kedves patikus asszony előtt hegyekben álltak az üvegcsék és dobozok, ráadásul – amint mondta – nem az összes, amelyeknek az árát fölemelték. Az illetékes finomított: dehogy emelték!
Ha érdekes, tanulságos könyv kerül kezembe, azokat a megállapításokat, amelyek megőrzésre érdemesek, a margón megjelölöm, s a hátlapon felírom a lapszámot. Ebből például ezt a gondolatot jelöltem meg: „A kereszténység tartós boldogságot ígér az embereknek. Azt az örömhírt, azt az evangéliumot, ami nem talmi csillogásból áll, hanem ami megmarad, és az embert egy életen keresztül elkíséri, támaszt ad neki, amiből a szenvedések között is megmarad valami a lélek mélyén.”
Százéves volna Jakab Antal egykori gyulafehérvári püspök. Átélte a legnehezebb időket, hosszú börtönbüntetést szenvedett végig, de megtörni nem tudták, mint ahogy Márton Áront sem. Az évfordulóra Varga Gabriella és Vencser László Megalkuvás nélkül címmel idézte vissza a püspök életútját, vallomásokkal bővítve személyiségrajzát, érdekes képekkel illusztrálva az erdélyi magyar katolikus egyház egyik nagy személyiségének portréját.
