Tűnődés a hétről: Egyenes gerinccel

Vannak korok és helyzetek, amikor kötelességünk szólni és tiltakozni. Ha hátrányunk származik belőle, akkor is. Ha kinevetnek, ósdi gondolkodásúnak neveznek, akkor is. Ha szenvednünk kell igazságunkért, akkor is. A múlt század történelmének jó néhány lapját hívők vérével írták, könnyeivel, szenvedéseivel jelölték. Seregestül lehetne idézni azokat, akik különféle terrorista rendszerek áldozatai lettek. Sokan jeltelen sírba kerültek, nevüket is igyekeztek elfeledtetni. De példájuk nem homályosult el. Sőt, ahogy haladunk az időben, egyre fénylőbb, s mind élesebben világít be lelkiismeretünkbe, hogy hallgatásunkkal a belegyezés látszatát keltve eláruljuk, hogy gyenge a hitünk, vagy merünk nemet mondani.

Jakab Antal igent mondott az isteni hívásra, vállalta küldetése sokszor súlyos keresztjét, kiállt Isten és az ő igazsága mellett. Jellemző volt életére és magatartására a könyv tőle vett mottója: „Minden kopottságunkban is szeretetével dédelget minket az Isten.” Ebbe a dédelgető kézbe kapaszkodva tudta tenni, mondani, amit tennie és mondania kellett, s e kéz támogatásával lehetett nyája hűséges, utat mutató pásztora. Hogy mekkora hittel, bizalommal s az ezekből fakadó bátorsággal védelmezte nyáját a farkasok ellen és között, bizonyítják a kötet egyik ciklusában olvasható vallomások. Egyik papja, Székely Gergely egyenesen szentnek nevezte. Hajdu Gyula, a gyulafehérvári teológiai kar rektora arról írt, milyen gondosan vezette egyházmegyéjét, mennyi figyelemmel, mekkora emberséggel intézte a szükséges áthelyezéseket, s hogyan próbálta kialakítani az államhatalommal szemben a modus vivendit. Hajdó István így vallott róla: „Püspöki idejéből engem két dolog ragadott meg nagyon: egyik, hogy teljes szívéből szerette egyházát, másik pedig, hogy szerette és féltette népünket. Ez a szent féltés beszédeiből is mindig kiérződött.”

1951. augusztus 24-én tartóztatták le. Tizenhárom évig sínylődött börtönökben. Két évig ólombányában dolgoztatták. Márton Áron nevezte ki segédpüspökévé, s ezt 1971 karácsonyán jelentette be a szemináriumi növendékeknek. A bejelentést követően Jakab Antal rövid beszédében Szent Pál korintusi leveléből a következőket idézte: „…az erő gyöngeségedben lesz teljessé.” Ebben a bizonyosságban teljesedett ki Jakab Antal pályája, s lett a helytállás és a megingathatatlan egyházhűség példájává.

Időszerű ez a példa napjainkban is, midőn az egyház a világ sok részén szorongattatása és nehézségei napjait éli. Azt bizonyítja, hogy a lélek valóban segíti az arra érdemeseket, s megerősíti őket a hitben, hogy megingás nélkül teljesítsék küldetésüket.

(A szép kivitelű könyvet a Kairosz Kiadó jelentette meg.)