Hogy mihamarabb a boldogok közé jusson…

Az akkori székesfehérvári püspök, Shvoy Lajos tette meg az első lépéseket boldoggá avatásáért. Az eljárás folytatására azonban csak a vizitációs nővér születésének századik évfordulóján, 2005-ben került sor -, Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök ekkor nevezett ki bizottságot az avatási eljárás ügyeinek továbbvitelére.
Mária Margit nővér érd-ófalui sírjánál évek óta rendszeresen tartanak megemlékező és boldoggá avatásáért könyörgő szentmiséket. Idén, a halálévfordulót megelőző szombaton, május 9-én mutatott be szentmisét Spányi Antal püspök. Az ünnepi alkalomra a hazaiakon kívül eljöttek Bogner Mária Margit tisztelői Szabadkáról, Nagybecskerekről és Németországból is. A szentmisén megjelentek annak a lengyel lánynak, Maria Januszewicznek szülei is, akik leányuk súlyos autóbalesete után a varsói vizitációs nővérekhez fordultak. Imájuk meghallgatásra talált: Bogner Mária Margit közbenjárására megtörtént a csoda, leányuk felgyógyult.

A boldoggá avatásért esdeklő könyörgésben – a hívek és rendtársai – az egyszerűség, az öröm és a hűség példaképének nevezték a vizitációs nővért. Fogadalmi jelmondata is arra utal, életében valóban e nagyszerű erényeket képviselte: „Semper fidelis” – mindig hűségesen. Mondhatjuk, hogy nem tett mást, mint amit rendjének alapítói eszményként tűztek ki: mély alázat Istennel szemben és nagy szelídség a felebarát iránt.
Hasonló lelkületű, készségesen segítő emberekre a mai világban is egyre nagyobb szükség lenne – hangsúlyozta homíliájában Spányi Antal. – Olyanokra, akik azt teszik, ami Jézusnak jobban tetszik. Bár legtöbbször anyagi nyomorúságról esik szó, de súlyosabb az erkölcsi válság, amely az embert emberségében, hitében rendíti meg. Ebből a bajból nem a tetszetős közgazdasági elméletek, hanem az imádság vezetheti ki az embert. Nincs okunk depresszióba süllyedni, ha a szívünkben, lelkünkben megszólaló, segítő Isten szavára figyelünk, mint ahogy Mária Margit nővér is tette. „Jézusom, én megígérem neked, hogy mindig vidám mosolyt láthatsz arcomon a te segítségeddel. Én nem akarok soha sírni, ha mégoly nehéz keresztet küldesz is. Mindig arra gondolok, te… figyelsz szívszorongva,… akkor lesz erőm mosolyogni.”

Mint életrajzából megtudjuk, a derűs természetű, életvidám kislány tehetsége, rendkívüli értelmi képessége hamar megmutatkozott. Boldog, de nehézségekkel teli gyermekkorát azonban beárnyékolta korán kezdődő súlyos betegsége, amely végigkísérte egész életét. Az imádságos lelkületű lány teljesen Isten felé fordult, majd felvételt nyert a vizitációs nővérek thurfeldi kolostorába. Beöltözése után nem sokkal átköltözött a rend első magyarországi kolostorába Érdre, ahol keményen dolgozott, míg egészsége hirtelen gyöngülni nem kezdett.
Amikor örökfogadalmának évfordulójára figyelmeztették, így szólt: „Ezt már az égben szeretném megülni.” Az Úr huszonnyolc éves korában, május 13-án délután öt órakor teljesítette vágyát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.