Tűnődés a hétről: A szeretet követségében

A gondolat forrása a Kairosz Kiadó Miért hiszek? sorozatának újdonsága. A szeretet nem múlik el soha! címmel Márfi Gyula veszprémi érsekkel beszélget Haider Márta. A nagy francia katolikus író Jeanne d’Arc a máglyán című művének befejezését juttatta eszembe a cím, végső, tovább zengő szavait: „Nincsen hatalmasabb, mint a szeretet. A szeretet nagyobb mindennél!” Ebben hiszünk akkor is, amikor a világ komor eseményei tagadni látszanak ideáljainkat. Erről Márfi Gyula kendőzés, szépítgetés nélkül beszél: „Ma sikeres embernek tartják azt, aki ügyes trükkökkel meggazdagszik munka nélkül. Például a világ azokat tartja sikeres embereknek, akik különböző tiltott szerekkel sporteredményeket érnek el. Sikeresnek tartják azt is, aki a szerelemben, a szexben sok embert meg tud hódítani.” Ha figyelmesen olvassuk a lapokat, ha tekintetünk egy szembeszökőnek szánt címre téved, nem lehet kétséges számunkra, hogy az erkölcsi normák tagadása sok esetben valóban a siker titka. De eltelik egy-két év, és a sztárolt személyiségek eltűnnek. Amint Márfi Gyula figyelmeztetésében olvassuk: „Az ilyen sikerek gyorsan mulandók, és utána nagyon megvan mindennek a böjtje.”

Rendkívül időszerű megjegyzéseket olvashatunk az anyaságról, a gyermekvállalásról és a családról. Erről az érsek mellbevágó igazságokat mondott el híres esztergomi beszédében. A XX. században indult el a családok lekicsinylése és az anyaság lenézése. A liberalizált abortusz országnyi gyermek születését tette lehetetlenné. Ez a folyamat rövid távon hasznot hozott az államnak, káros következményei azonban ma már nyilvánvalók. Mennyire jellemző, hogy Márfi Gyula megfigyelése szerint a Duna Televíziót kivéve egyetlen csatornán sem sugároznak anyák napi műsort. „Megdöbbentő, hogy ma Magyarországon a védett állatok magzatjainak és a védett növények csíráinak több joguk van, mint az emberi magzatoknak. Ha valaki azokat elpusztítja, büntetésben részesül, aki a magzatot abortálja, pénzt keres vele. Aki a védett állatokat sterilizálja, börtönbe kerülhet, aki az emberrel teszi ugyanezt, »tisztességesen és törvényesen« járt el.”

A körülmények nyomasztó valósága elől sokszor önmagunkba zárkózunk, nem rezonálunk embertársaink életének nehézségeire. Visszatérő jelszó: így valósítjuk meg önmagunkat. Ismét egy megszívlelendő gondolatot idéznék a sok közül: „… a személyiség teljes kibontakoztatásához, a helyesen értelmezett önmegvalósításhoz nélkülözhetetlen, hogy az ember önmagából kilépve, önmagát másoknak odaajándékozva, önmagát – legalább a szó lelki értelmében – másokért föláldozva térjen vissza önmagába, és találja meg önmagát. Az el nem kötelezett ember erre képtelen, ezért szükségszerűen elveszíti önmagát.”
Csak néhány fontos, lelkünkbe hatoló, magatartásunkat és életvitelünket érintő gondolatát ragadtam ki a beszélgetésnek. Úgy hajtottam be a könyv fedelét, hogy ezt igazán érdemes volt végigolvasni. Hogy a benne leírtakat kamatoztassuk, az a mi feladatunk.