Az év legmelegebb napját a legmelegebb éjszaka követte. Álmatlanul forgolódtam. Nemcsak a meleg zavart, hanem a szomszédban nyaraló, frissen érettségizett ifjak is, akik éjjel egyig üvöltették a magnetofont, csupa olyan számmal, amelyekben a dob uralkodott.Néhány hete szigorlatra készülő tanítványom olvasmányjegyzékét tanulmányozva riadtan kérdeztem, mikor fogja mindezt elolvasni. Megnyugtatóan mosolygott: majd az interneten.
Szeptember elején mindig tisztelettel, elismeréssel hajtok fejet mindazok előtt, akik az ifjúság gondozásával, oktatásával és nevelésével foglalkoznak, hiszen amit tesznek, meghatározó jelentőségű a nemzet jövőjének szempontjából, társadalmi megbecsültségük azonban ezzel fordítottan arányos.
Mindenki tatának szólítja a Balaton-parti településen. Tudják a becsületes nevét, de ő csak „tata”, s ebben a megszólításban érezni a szeretetet, amelyet dolgos életével vívott ki. Több mint fél évszázada ismerem. Ott voltam esküvőjén, amikor egybekeltek Margittal, aki ma is ugyanolyan aggódással figyeli minden lépését, mint hajdanán, s lesi, mikor köszönti lelkes kutyaugatás a hazatérőt.
Feleségem legkedvesebb olvasmánya a Bild der Frau. A magazint magam is szívesen veszem kézbe. Nem a receptek, az édes-bús történetek vonzanak benne. Mindketten különleges lelkesedéssel tanulmányozzuk a bencés prímás-apát Notker Wolf „Ég és föld között” című rovatának írásait.
Az utóbbi évtized eseményei megtanítottak, hogy gyanakvással fogadjak minden olyan mondatot, amelyben az „akár” szó szerepel. A hirdetések elkápráztató mondataiban az „akár” jelentése: aligha. S ha egy kormánytag „akárral” biztat, az ellenkezője jut eszembe, mint amit mond. A pénzügyminiszter úr azzal harangozta be az adóváltoztatásokat, hogy „főleg az átlagkeresetűek járnak jól”, „akár” ekkora összeggel többet vihetnek haza, „akár” annyival csökkenhetnek némely kiadásaik.
Ebben az indulatos világban megnövekedett a csönd értéke. Függetlenedünk a gyűlölet lármájától. Befelé fordulunk, s egy gazdag, épebb birodalomba léphetünk a gondolataink, érzelmeink birodalmában.
„Templomunk 60 éves” – olvasom a Paskai László bíboros által július 12-én 10 órai kezdettel mondandó szentmisére és hálaadásra szólító meghívón. Hatvanéves lenne a Tövis utcai templom? – kérdem döbbenten magamtól. Hiszen mintha ma lett volna! Rövidnadrágban várakoztunk a meszeléstől kicsit még nedves sekrestyében, amely mögött az üres telken már sorakoztak a téglák a rendház felépítésére.
„Templomunk 60 éves” – olvasom a Paskai László bíboros által július 12-én 10 órai kezdettel mondandó szentmisére és hálaadásra szólító meghívón. Hatvanéves lenne a Tövis utcai templom? – kérdem döbbenten magamtól.
