Tűnődés a hétről: Csalóka csábítás

Arról nem esett szó, hogy mi lesz a káprázatos fizetésnövelés végeredménye. Arról sem, hol is tartunk most, melyik korábbi évek átlagkereseteit múljuk éppen alul. Nem nyilatkozott a pénzügyminiszter úr, mennyivel lesz „kedvezőbb” a nyugdíjasok élete a 13. havi juttatás elvételével, mennyivel javul a családok léte a családi pótlék nyirbálásával, kinek kedvez az üdülési csekkek megadóztatása. Arról sem esett szó, milyen szakaszban vannak a folyvást meglobogtatott kompenzációk, amelyeket aztán visszavesznek. Lukács Györgynél szerepelt gyakran a „megszüntetve megőrizni” kategória. Ez napjainkban így módosult: „megszüntetve elvenni”.
Ha ezek az új adórendeletek valóban olyan kedvezőek, miért kell állandóan megokolni, milyen sokat adnak? Nem egyszerűbb, ha marad minden, ahogyan volt, s inkább ne legyen semmi sem kedvezőbb, de rosszabb se? Egy becsületes, valóságos számsort, csak ennyit szeretnénk látni. Egyik oldalon, amit kap a lakosság, a másikon, amit elvettek és elvesznek tőle. Esetleg azt is, hogy ez az „elvett” hová lett és lesz. Mert az anyag nem vész el, csak átalakul. Ilyesmire gyanakszunk, amikor jutalmakról, prémiumokról, számla nélküli térítésekről, végkielégítésekről és pénzen vett szabadságkihagyásokról olvasunk. Itt elveszett harmincmilliárd, amott húsz. Ezek a szerénynek nevezhető összegek kiktől kerültek a semmibe? (Vagy nagyon is jól sejthető zsebekbe?) A hajdani rendszer szónokainak paneljeit jól ismertük: „a szocializmus világméretű győzelme”; „lenini nemzetiségi normák”; „kicsit húzunk a nadrágszíjon”, és így tovább a végtelenségig. Ma ezeket halljuk: „áldozatvállalás az ország érdekében” (ami persze nem vállalást, hanem kényszerítést jelent); „látjuk az alagút végét” (közben beomlott a kijárat); „önmagán kezdi a spórolást a kormány” (csak az a baj, hogy másokat is bevon ebbe, mégpedig elég brutálisan, hiszen sok százezerből könnyebb takarékoskodni, mint hatvanból); „lényegesen javult nemzetközi megítélésünk” (félek, hogy ez annyit jelent: önként tesszük fejünket a szelíden himbált kötélbe).

Csalóka jövőkép. Ha teljesíted három kívánságom, boldog leszel, hangzik a mesében. Bár ide inkább az a mese illik, amely arról szól, hogy a szegény ember eladta lelkét az ördögnek… Különben egy evangéliumi mondatra is visszaemlékezhetünk: „Jaj nektek, farizeusok!”…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..