Petrőczi Éva

Tavaly nyáron, őrségi konferenciázásunk és kirándulásunk során természetesen templomtúrákra is sort kerítettünk.

Velemérről, Aquila János freskóinak otthonáról képben, prózában és versben is hírt adtam a Mértékadó kedves olvasóinak. Adós vagyok még azonban egy másik, nem kevésbé emlékezetes istenházaélménnyel. Őriszentpéteren, a térség fővárosában, a Templomszer 17-es szám alatt található az 1230 körül épült, erődített román stílusú katolikus templom, amelyet a XIV–XV. században gótikus elemekkel bővítettek. 1550 táján az épületet – körülbelül úgy, mint az erdélyi erődtemplomokat – valóságos erődítménnyé tették: bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. A kicsiny várak, a „castellumok” sorában az őriszentpéteri volt a legjelentősebb, harminc–száz tagú, a törökök elleni harcra mindig kész őrségével. De hiába volt minden hősiesség, 1664-ben Köprülü Ahmed pasa hadai erőt vettek a keresztény védőkön.

Kevesen emlékeznek arra – vagy legfeljebb csak A nap szerelmese című világhírű film nyomán, amelyben Kirk Douglas alakította a dúlt lelkű, zseniális festő szerepét –, hogy Vincent van Gogh pályafutását nem művészként, hanem református lelkipásztorként kezdte, nem túl sikeres teológiai tanulmányokat követően. Voltaképpen nagyon szigorú, életét Isten szolgálatára szánó lelkész apja nyomdokaiba kívánt lépni, amikor egy nyomorúságos belgiumi bányavidék, a Borinage papja lett. Itt túlfűtött küldetésvágyában csaknem szó szerint életét adta juhaiért, kevéske földi javát szétosztva köztük mérhetetlen nyomorban élt.

Vigilia-köszöntő, Végh György nevében is…

Különösen megható estére gyűlt össze a galéria ülőhelyeit is megtöltő, népes közönség március 3-án, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtárában. Ráadásul nem kizárólag katolikusok: az elsők között érkezett meg Fenyvesi Félix Lajos, a kiváló evangélikus költő és publicista, az Evangélikus Élet munkatársa. Ugyanígy a mai, ökumenikus időkre utalt a folyóiratok szabadpolca, ahol az ugyancsak evangélikus Credo mellett ott van a református Confessio és a Protestáns Szemle is. Hiába, ma már történelemnek számít az az időszak, amikor egy katolikustól azt sem vették szívesen, ha belépett egy protestáns templomba…

2014 adventjére egy nagyon szokatlan, de komoly és tartós sikert ígérő, rengeteg kutatómunkáról tanúskodó, mégis rendkívül olvasmányos könyv látott napvilágot. Szerzője Békési Sándor teológus-képzőművész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékán-helyettese, akinek méltán híressé vált „képtanulmányai” nagyban hozzájárulnak a majdani lelkipásztorok művészet iránti fogékonyságának elmélyítéséhez. E tanulmányok sorába kiválóan illeszkedik a sokoldalú művésztanár e legújabb műve, a Sisi személyének teológiai portréja, amelyet a református írott és online sajtóban ismertettem már.

A YouTube gazdag kínálatának jóvoltából mi, anyaországiak is évek óta figyelemmel kísérhetjük Kádár Annamária kolozsvári pszichológus, egyetemi adjunktus és főképpen Mesélő Asszony munkásságát. E médiaszolgálatai közül a legemlékezetesebb élményünk (olyan természetes jelenség ő, hogy a „szereplés” szó egyszerűen nem illik hozzá) talán éppen itt bemutatandó könyve kolozsvári premierjének közvetítése lehet. Ennek hangulatos–családias színhelye a háromgenerációs közönséggel zsúfolásig megtelt Gaudeamus könyvesbolt volt. Itt, illetve a könyv megjelenéséhez kapcsolódó stúdióbeszélgetésben is elhangzott a lassú nevelés (a gyorsétkezdékkel szakítani kívánó slow food mozgalom lelki pedagógia testvére) fogalma, amelynek szerves része a nem elkapkodott, nem penzumként kipipált mesélés is.

Nagyapának

Kopott vésetű,
holtig-hordott
zászlóalj-gyűrűd
az én kezemtől
most ismét meleg.

Ennek a próza-vers együttesnek két főszereplője van: nagyapám s az őt 1917-es tüdőlövése után foga közt a szanitécekhez hurcoló, s így életét megmentő kutyája, Muki. Elöljáróban egy testamentumnak is beillő levélből idézek, amelyet anyám írt 1994-ben. Azt is előre kell bocsájtanom – bár a versből amúgy is kiderül –, hogy nagyapa holtig hordott vadászgyűrűje 2013 karácsonya előtt, negyvenöt évvel halála után végül hozzám, a legidősebb unokához került. Szorongattatások- félelmek-kivizsgálások idején mindig felveszem, hogy magam mellett érezzem őt, aki élete utolsó percéig, tizenhét éves koromig megadta nekem a teljes védettség érzését, s nagymamával együtt megmentett attól, hogy politikai fogoly apa és falura száműzött anya gyermekeként tönkretegyen egy rákosista gyermekotthon világa.

Kőszegi Bella képes meséskönyvének margójáraHa csupán egy volna a karácsonyra megjelent, s a bennünket az ünnepeket követő szűkös hetekben amúgy is nehezebben vásárlásra csábító gyerekkönyvek sorában, akkor most nem írnék a Fekete Sas Kiadó immáron harmadik, a fiatalon elhunyt grafikus-illusztrátor, Kőszegi Bella nevével fémjelzett kiadványáról. „Belluka”, ahogyan sokan becézték, 1931-ben, mindössze huszonöt évesen, hazájától nagyon távol halt meg. Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában végezte, műfajai a festészet és a grafika voltak. Tanulmányait Párizsban mélyítette el, 1925-ben. Nagy valószínűséggel itt ismerkedett meg az Auschwitzban meghalt, nagy tehetségű magyar festőművésszel, akiről ugyanaz az André Salmon írt igényes monográfiát, akinek a legszebb Modigliani-életrajzot is köszönhetjük.