Petrőczi Éva

Negyedszázada, pontosan 1989-es, első Kalotaszeg-kötetük megjelenése óta kísérem figyelemmel a Veszprémben működő kétszemélyes „erdélyismereti műhely”, a PéterPál Könyvkiadó fáradhatatlan, magát a gazdasági körülmények hatalmának meg nem adó, igényes és hősies munkáját, vállalásait. E huszonöt esztendő alatt a Váradi Péter Pál–Lőwey Lilla házaspár és egyben szakmai-eszmei szövetséges már harminchat, külsejében pompás, tartalmában ritka értékű Erdély-albumot fényképezett-szerkesztett. Részben azok számára, akik hozzájuk hasonlóan erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, de nem kevésbé azoknak is, akik érzik: természeti és építészettörténeti szépségeihez, hitéleti és irodalmi kincseihez képest keveset tudnak erről az elszakítottságában is hozzánk tartozó, nekünk egyszerű turisztikai célpontnál sokkal többet jelentő vidékről s íróiról.

Csók István, a csaknem száz esztendőt megélt, hihetetlenül gazdag és változatos, a realizmustól a posztimpresszionizmusig ívelő életművet alkotó festőművész meglehetősen későn, negyvennégy esztendős korában lett apa. Kislánya – hosszú alkotó esztendeinek élete utolsó percéig hűséges segítője –, Csók Júlia Párizsban született 1909. december 21-én, mindössze három nappal a „csendes éj, szentséges éj” előtt.

Beszélgetés Barabás Márton képzőművésszel

Évtizedekig a „szabadúszó” képzőművészek közé tartozott, Aszódtól és Váctól Indiáig és Norvégiáig bebarangolva országot-világot, gyakran írókkal-muzsikusokkal társulva. A Barabás-féle összművészet szép összefoglalása a még ifjúkorában, 1990-ben megjelent, soknyelvű, sokszerzős monografikus kötet, az Avantgárd és akadémizmus, amelyben egy igazi világpolgárművész portréja bontakozott ki. Ehhez képest ötvenöt éves kora táján száznyolcvan fokos fordulat következett: a művészet mellett főhivatású tanári munka s a művészeti doktorátus megszerzése. A korábbinál jóval helyhez kötöttebb, statikusabb életforma. Vajon mi állt ennek az éles váltásnak a hátterében?

– Ezt a fordulatot – ha egyáltalán fordulat volt – nem érzem száznyolcvan fokosnak. Már főiskolás éveim alatt, s valamivel később, 1977 után tanítottam néhány évig. Csepelen, a Rideg Sándor Művelődési Házban vezettem rajzszakkört. Magántanítványokat is vállaltam, a főiskolára készítettem fel őket. Megtisztelő volt, hogy mesterem, Kokas Ignác rám bízta fia tanítását. Kokas Laci diplomás belsőépítész lett. 1979-ben megnősültem, gyerekeink születtek, a háromból egy mára muzsikus lett, kettő az én utamat választotta. Évtizedekig festésből, könyvborítók készítéséből, sikeres pályázatokból éltünk.

A hajdúszoboszlói Hotel Atlantisban tekinthetők meg november 28. és december 10. között a Ferenczy Noémi-díjas textilművész és neves tanáregyéniség, Madarász Kathy Margit alkotásai. Ez azonban nem egyszerűen tárlat, hanem egyszersmind újabb komoly szakmai elismerés is. Margit asszony – akit balladás szépségű munkái nyomán talán joggal nevezhetünk így – lett ugyanis ezúttal a Fekete Bori-díj második kitüntetettje. Ezt a díjat a 2012-ben létrehozott Fekete Borbála Alapítvány adja át, a Tiszántúl egyik legjelentősebb, 1992-ben, ötvenkilenc éves korában elhunyt művésztanárának emlékére s azok megerősítésére, akik e két hivatásban, az alkotásban és a tanításban, a tehetségek felfedezésében egyaránt jeleskednek.

Németországi utunk nyitánya és befejezése kétszer félnapos tartózkodás volt (az elsőt elmosta egy hatalmas zivatar, így a városnézésre csak hazafelé kerülhetett sor) Morvaország egyik gyöngyszemében, a tizenegyezernél valamivel több lelket számláló, IV. Vencel királytól 1417-ben teljes jogot nyert városkában, Velké Meziřičíben, amelyet németül Groß Meseritsch néven is ismertek.

2014 tavaszán érdekes premier várt gyermekekre, szülőkre, nagyszülőkre a „református Budapest” szívében, a Ráday utca 20.-ban, a Két Egér könyvesboltban, amely, bár nem egyházi intézmény, a vallásos családok gyermekeinek szóló, gazdag könyvválasztékot s olykor hitmélyítő eseményeket is kínál fiataljainknak. Ilyen volt ez a tavaszi találkozás is, a rangos kolozsvári kiadó, a keresztyén profilú Koinónia munkatársaival, akik ezúttal egy világsikerű gyermekbibliát tettek elérhetővé a magyar anyanyelvű gyermekek számára.

Hivatalosan ugyan Tűzoltó utcai vagy II. számú Gyermekklinikának hívják ezt a minden szögletében gyógyító házat, de a bejárat – nomen est omen – az Angyal utcára nyílik. Jómagam elsősorban unokakísérőként, olykor pedig egy-egy gégészeti gonddal küzdő tanítványommal jártam és járok ebben a házban, amelyet – egyik fő profilját, a daganatos és leukémiás gyermekek gyógyítását tekintve – akár riasztónak is érezhetnénk. Mégsem igazán az, akkor sem, ha egy-egy – a kemoterápiától már meggyötört arcú – kis beteg látványától összeszorul a szívünk. De Isten gyógyító kegyelme és a gyermekekért dolgozók szeretete enyhíti ezt a riadalmat. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy az itt kezelt leukémiás betegek gyógyulási aránya mindössze két százalékkal (!) marad el az amerikai statisztikák számadataitól.

Harmincöt fokos hőségben érkezett meg hozzám Lipovszky György orvos-természetfotós páratlan szépségű és minden „légkondinál” hatékonyabb izlandi felvétele. A képen egy tavacska látható, jókora jégdarabokkal megkoronázva. Ezekről az óriási, gyakran fűrészfogas jégszeletekről távoli gyerekkorom szabályos jégtömbjei jutnak eszembe, amelyekből egyik pécsi „Ómim”, azaz nagyanyám bádoggal bélelt, régimódi jégszekrénye is sok-sok adagot elnyelt.