Pallós Tamás

1975, Budapest; 1995-2000 Pázmány–HTK, 2000- az Új Ember szerkesztősége, 2005- a kultúra rovat… Napi közelségben: Dante, Shakespeare, Madách, Dosztojevszkij, Bernanos, Saint-Exupéry, József A., Pilinszky, Hamvas, Baktay, Verdi, Wagner, Puccini, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Massenet, Mahler, Janáček, Respighi, R. Strauss, Bartók, Gershwin, Michelangelo, Tiziano, Rembrandt, van Dyck, Maróti, Gaudí, Calatrava, Kuroszava, Tarkovszkij… Ókor, kelet, régészet, gótika és szecesszió. Egy mondat az örömhírből: Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd… (Lk 15,31)

„Áhítattal” énekelni

Szerző:

Próba után Jevgenyij Nyesztyerenkóval

Tűnődés a mesterségről című életrajzi könyvében a nagy példakép, Saljapin titkát is kutatta. „Jómagam sokáig hiába keresgéltem a megfelelő szót éneklésének jellemzésére. Végül megtaláltam: Saljapin áhítattal énekelt!” Ahogy e fenti sorok írója, az orosz zene, irodalom, művészet elkötelezett híve és tolmácsolója, Jevgenyij Nyesztyerenko is, akit a közvélekedés egyöntetűen Saljapin utódjaként ismert el. Tucatnyi főszerepben lépett fel nálunk is, számtalan dalestet adott, mesterkurzusokat vezetett, lemezfelvételeket készített. Ezúttal a Szent Efrém Férfikar meghívására érkezett Budapestre, a Kelet világossága egyházzenei hangversenysorozat zárókoncertjének szólistájaként. Az Erkel Színház melletti Deák Diák Általános Iskola könyvtárában, a próbát követően ültünk le beszélgetni. Magyarul köszön, s néha mosolyogva magyar szavakkal, rövid idézetekkel tarkítja gondolatait. Bő négy évtizede visszatérő vendégünk. Számon tartja. Azonnal pontosít…

– Negyvenkét éve! Nagyon szeretem, nagyon megszerettem – elsősorban a zenéjén keresztül – a „híres kis Magyarországot”. Kicsi ország, a zene világában viszont hatalmas. Nemzetközi karrierem is lényegében innen indult el. Első magyar élményeim, emlékeim Liszthez kapcsolódnak. Mi otthon főleg az orosz zenét tanultuk, de többek között Liszttel is foglalkoztunk, akinek oroszországi kötődései is voltak. Aztán jött Bartók, egészen közeli kapcsolatba kerültem a műveivel… És ha azt nézzük, hogy Csajkovszkij balettjében, A hattyúk tavában a spanyol, olasz, lengyel mellett magyar táncot találunk… – ez is sok mindent elárul. Angol tánc nincs benne!

Ahol „kinyílik a világ”

Szerző:


Operaházi soroló Öt opera- és két balettbemutatót, további huszonhat opera- és nyolc balettprodukciót, harmincegy hangversenyt és gálaestet, összesen mintegy négyszázötven rendezvényt kínál a Magyar Állami Operaház, illetve a remények szerint jövő márciusban újra megnyíló Erkel Színház a 2012/13-as szezonban.

Test és lélek reneszánsz embere

Szerző:

Seregi Lászlóra emlékezünk

„Valójában outsider vagyok, kívülről csöppentem a balett világába” – vallotta magáról szerényen Seregi László mindig, amikor koreográfusi pályafutásának indulásáról faggatták. Eredetileg grafikusnak készült, majd felvették a Honvéd Együttesbe; a „mozgásszínház” eszköztárán keresztül itt talált rá önkifejezésének legalkalmasabb módjára. A néptánc mellett balettet is tanult; 1957-ben szerződtette az Operaház, ahol társulati tag, aztán balettmester, egy ideig balettigazgató, végül vezető koreográfus lett.

Végeink dicsérete

Szerző:

Van még jó hírünk

Rövid, kulturális célú bécsi tartózkodásaim alkalmával mindig örömmel hallom, amikor a helyiek Budapestet reklámozzák a világ különbözõ pontjairól érkezõ turistáknak. Lokálpatrióta büszkeséggel töltött el például, amikor egyik tájékozott fogadatlan prókátorunk éppen azt magyarázta egy naivan csodálkozó „echte” amerikai házaspárnak, hogy persze-persze, Bécs és Prága gyönyörű… – na de Budapest; oda mindenképpen ugorjanak át. A „sógor” lelkes mondatokkal számolt be fővárosunk természeti szépségeiről, különleges építészetéről, kultúrájáról, Kelet és Nyugat találkozásáról; aztán a Római Birodalom vonatkozó részével, a zsidó-keresztény hagyománnyal, a török kori emlékekkel, a fürdőkkel és a szecesszióval kapcsolatos ismereteit osztotta meg alkalmi beszélgetőtársaival…

Pünkösdi lendületben

Szerző:

A Karizmák Ünnepe a családok évében

Pünkösdhétfőn a Hosszú-erdő- és a Remete-hegy szögletében, a máriaremetei kisbazilika templomkertje adott otthont az Esztergom–budapesti Főegyházmegye hagyománnyá érett majálisának (ez esetben juniálisának), a Karizmák Ünnepének, amelyet idén a Szövetség a szeretetben mottóval rendeztek meg.

A kert árnyékot adó fái alatt sorakozó, tematikusan csoportosított sátraknál, az úgynevezett plébániák és családközösségek parkjában, az iskola-, a karitász- és a missziós parkban mutatkoztak be a különböző intézmények, lelkiségi mozgalmak, szerzetesrendek, segítő szervezetek, katolikus kiadók…

„Szemben az árral”

Szerző:

Mindszenty-kiállítások Bécsben

Állok Istenért, egyházért, hazáért – szerény, „csendes” kamara-kiállítás látható május eleje óta a bécsi Collegium Pázmáneum kápolnájának előterében. Húsz tabló mutatja be a százhúsz éve született Mindszenty József életének, lelkipásztori hivatásának állomásait – és a (magyar) történelmi hátteret.

Csillagórák a Metropolitanben

Szerző:

Emlékmorzsák a tengerentúlról

Krénusz József negyven éven át, méghozzá a sokat emlegetett „aranykorban” volt a New York-i Metropolitan Opera munkatársa. Jegyszedőként kezdte, aztán nézőtéri felügyelőként követte végig, élte meg e csúcsintézmény ünnepi mindennapjait. A Holnap Kiadó gondozásában a könyvhétre jelent meg – páratlan magánarchívuma anyagából szemezgetett különleges fényképekkel, dedikált művészportrékkal illusztrált – visszaemlékezése, amelyet Csermák Zoltán újságíróval együttműködve vetett papírra.

„Párhuzamos életrajzok”

Szerző:

Willy Pogány ürügyén Busóka útja – az óceánon innen és túl

Levelet kaptunk… – kaptam, ahogy ez az üzenet első soraiból kiderült. Írója apró észrevételnek, lábjegyzetnek, személyes megjegyzésnek szánta. Mert valami eszébe jutott. Életének egy látszólag folytatás nélküli epizódja. Folyamatos, szép kézírás, enyhén jobbra emelkedő sorokkal; javítás és áthúzások nélküli szöveg, néhány kiemeléssel:

Tisztelt Szerkesztőség!

Az Új Ember húsvéti számában megjelent, Túl a valón… című, Pallós névvel jegyzett cikkhez szeretnék megjegyzést fűzni, az itthon „ismeretlen” Willy Pogány illusztrátort illetően. Elnézést kérek a nehézkes kézírásomért… De hát kilencvenöt éves vagyok. Testben, lélekben egyedül vegetálok nem sokkal innen a „túlsó valón”… Tehát régi dolgokról szeretnék szólni. Röviden.
W. P. 1946-ban feleségemnek – aki akkor még fiatal lányként mint tehetséges rajzoló volt ismert – a nevére szóló dedikálással egy rajztanulmányokat tartalmazó füzetet (Drawing Lessons) küldött.

© 2024 Magyar Kurír - Új Ember • Készült