Pallós Tamás

Ókovács Szilveszter az Opera megfiatalodásáról és irányváltásáról

Az elmúlt hónapokban minden egyszerre zajlott az Opera háza táján. Gerjesztett kultúrpolitikai viharok, nyilvánosság elé vitt, személyes indíttatású konfliktusok közepette indult el itt a régen várt „rendszerváltás”, e nagy intézmény szervezeti átalakítása, az Erkel Színház megnyitása… Ókovács Szilveszter őszintén szereti ezt a műfajt. Kívülről nézve pedig csak ez lehet a hosszú távú siker záloga. Nyugalom, következetesség, kreativitás és tenni akarás – hivatástudattal. Az Operaház főigazgatójával az őszre teljesen megújuló Erkel Színház „próbaidőszakának” indulása után beszélgettünk.

– Küldetését tekintve az Opera az utóbbi hat esztendőben takaréklángon működött, ami összefüggött az Erkel Színház inaktívvá válásával. A fellépőknek és a közönségnek ez fájdalmas lépés volt, a 2007-ben regnáló kormányzat számára és az Operaháznak viszont akár könnyebbséget is jelentett, mert nem kellett foglalkozni vele, nem kellett dotálni, és aggódni amiatt, hogy nincs minden este kétezer néző. Kétségtelen, hogy nem egyszerű megtölteni az ország legnagyobb színházát. Amikor március 1-jén kinyitottuk, aznap este ott és az Operaházban is telt ház volt, vagyis egyszerre háromezerkétszáz ember látogatott intézményeinkbe. Nagyságrendileg annyian lehettek, mint az aznap este játszó többi pesti színház nézői együttvéve.

Trokán Anna szentről és profánról

„Az a feladatom, hogy az égtől kapott adottságaimat és a szerencsét annyi szorgalommal toldjam meg, amennyivel csak lehetséges, és akkor talán sokáig élhetek abban az álomvilágban, amit elképzeltem” – vallja Trokán Anna. Papadimitriu Athina és Trokán Péter színészházaspár lányával, a veszprémi Petőfi Színház ifjú művészével családról, indíttatásról, hivatásról, Jeanne d’Arcról és az operett komolyságáról beszélgettünk.

– Nagyon sok időt töltöttünk a színházban, színházi emberek között. Volt egy nagy, rendszeresen összejáró társaság; a húgom és én az ottani gyerekekkel együtt nőttünk fel. Cseke Péter és Sára Bernadett lányai hasonló korúak, mint mi; máig olyanok, mintha a testvéreink lennének. Sokáig együtt nyaraltunk. Emlékszem, hogy a Nemzeti – a mai Magyar – Színház siófoki üdülőjében mi Nórával esténként sokáig fennmaradhattunk, a Cseke gyerekeket mindig hamarabb ágyba küldték…

Folytatódik a Körösfői Kriesch-emlékév

„A kultúra új értékrendjén s a művészeti mozgalmon túl a szecesszió természetesen stílus is. Egy kor stílusa; stíluskorszak, amely széles folyamként fogadja magába a kor stílusirányait, a korábban induló szimbolizmust és a korban létrejött impresszionizmust, posztimpresszionizmust. A szecesszió – amely sokkal szélesebb, átfogóbb és egyetemesebb jellegű, mint a szimbolizmus – ha nem is a szimbolizmusból születik, de egyezik vele annyiban, hogy ugyanúgy élt a valóság szimbólumokban való feldolgozásának eszközeivel a képzőművészetek, a zene, a poétika, sőt az élet teljes egésze tekintetében, mint a szimbolizmus korábban az irodalom terén. De úgy is fogalmazhatunk, hogy a szecesszió asszimilálta a szimbolizmust, a szimbolikus szemléletmód – alapokat és sokoldalú megerősítést kapva – ekkor találja meg méltó helyét” – írja Csokonai-Illés Sándor Körösfői Kriesch Aladár 2005-ben kiadott naplóihoz fűzött bevezetőjében.

Nézőtér

Be kell valljam, elszégyelltem magam minap a felújított Erkel Színházban, amely októberben Kodály Háry Jánosával nyitotta meg kapuit. Az előcsarnokban kiállítási tablókon mutatják be a daljáték húsz tételének zenei forrásait, a tájegységeket, településeket, ahonnan a dalok származnak. És idézik Móricz Zsigmondot: „Mi, magyarok akkor szűnünk meg magyarnak lenni, ha már nem értjük meg többé Háry János kegyes hazugságait.” Megdöbbentő, kijózanító mondat. Én eddig nem értettem. Mindig is afféle urbánus flegmasággal tekintettem a Háryra. A nagyszerű zenekari szvitet szívesen hallgattam, de ifjan sem gondoltam úgy, hogy e besorolhatatlan, „blőd és gyermeteg” műnek feltétlenül ott lenne a helye az operaszínpadokon.

A Földtől hatszáz kilométerre dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) biomedikus mérnök a veterán asztronauta, Matt Kowalski (George Clooney) felügyeletével első speciális feladatát teljesíti: a Hubble űrteleszkóp meghibásodott egységét próbálja helyreállítani. A houstoni központ figyelmezteti őket, hogy egy felrobbant orosz műhold darabjai veszélyt jelentenek számukra, a szétszóródott törmelékek nagy sebességgel közelednek feléjük. A száguldó roncsdarabok megrongálják az Explorert, a küldetés ott-tartózkodó résztvevői odavesznek a balesetben. Ryan elsodródik az űrrepülőtől, levegője és ideje fogytán. Kowalski siet segítségére; együtt igyekeznek elérni a Nemzetközi Űrállomást, amelynek legénységét már evakuálták. A sérült Szojuznál egy újabb vészhelyzet során, hogy a túlélés esélyét megadja társának, Kowalski áldozatot vállal. Ryan egyedül marad. Az állomáson tűz üt ki, a Földre való visszatérés reményét csak az adhatja meg, ha sikerül eljutnia a Tiangong kínai bázisra…

Találkozás Szabóki Tündével

Most épp az Ariadné Naxosz szigetén operaházi premierjére készül. A szakrális oratóriumok világából jutott el a nagy drámai szerepekig. Szabóki Tünde egyike azon énekművészeinknek, akik itthoni működésük mellett szinte észrevétlenül, úgy „mellékesen”, különösebb felhajtás és önreklám nélkül futottak be jelentős nemzetközi karriert is. Az Ariadné egy órával később kezdődő próbájára tartva, zongorakivonattal a kezében érkezik a találkozóra. Az Operaházhoz közeli egyik kávézóban ülünk le beszélgetni. Hervadhatatlan mosollyal mesél családjáról, hivatásáról, pályafutásáról…

– Édesapám kántor volt, ötévesen már ott ültem az orgonapadon a pesterzsébeti Jézus Szíve-templomban; a családból jóformán mindenki a kórusban énekelt… Belenőttem a zenébe, nem volt kétséges, hogy hol fogok kikötni. Bekerültem a konziba zongora és karvezetés szakra, ahol egyik osztálytársam szólt, hogy nincs-e kedvem elmenni Dauner János szalézi szerzetes, karnagy Egyetemi templomi kórusába, ahol ő is énekelt. János bácsi nagy örömmel fogadott, kórustag, szólamvezető, aztán hirtelen kántor is lett belőlem. És jött az első komoly felkérés, Mozart Koronázási miséjének szólója; tizennyolc évesen. Rengeteget orgonáltam a pesti ferenceseknél is, nagyon jóban voltam Gergely Feri bácsival, aki fel akart venni a Zeneakadémia orgona szakára, de a zongora és az ének mellett már képtelen lettem volna többet gyakorolni. A helyettesítését viszont vállaltam, így volt vasárnap, hogy négy misén kántorkodtam az Egyetemi templomban, kettőn a ferenceseknél, plusz egy litánián. A Don Bosco kórussal a mai napig tartom a kapcsolatot, a közelmúltban is énekeltünk a férjemmel, Cser Péterrel egy jótékonysági koncerten. Egyébként is nagyon szívesen veszek részt mindenféle templomi alkalmon, mert igazából ott érzem otthon magam.

„A Müpa és a Sanghaji Nagyszínház három évre szóló együttműködési megállapodást kötött. A nagyszabású közös vállalkozás nyitó eseményeként Attila ünnepélyesen »betör« a leginkább a portyázó hunok ellen emelt kínai nagy falon. Ami annak idején erőszakkal nem ment, azt most szépszerével próbálja meg a hun király és a Káel Csaba által válogatott nemzetközi szereplőgárda” – áll a Verdi Attilájához készült műsorfüzet előszavában. Pestiesen szólva: jó szöveg. És ami még ennél is jobb, hogy igaznak bizonyulhat a fenti megállapítás. Veronai hangulatú operaünnepként szólalt meg az 1846-ban, Velencében bemutatott ifjúkori Verdi-opera a Művészetek Palotája hangversenytermében. Méghozzá kompromisszumok, engedmények nélkül, erőteljes hangokkal, ötletes és nagyszabásúnak ható díszletelemekkel, látványos vetített, „filmes” hátterekkel. A pompás jelmezek akár egy Metropolitan-előadáshoz is készülhettek volna: igényesek, gazdag kivitelűek, legfeljebb túlgondoltságuk csalhat olykor mosolyt a néző arcára.

Türk Attila régész a korai magyar történelemről

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszéke augusztusban expedíciót szervez Oroszországba, a Cseljabinszk melletti Uelgi lelőhely kutatásában való részvételre – olvasható a közösségi projekteket bemutató, támogatókat kereső, Indulj Be internetes oldalon. A programot szervező Türk Attila régésszel a nemzetközi összefogással megvalósuló vállalkozásról, a magyar múltról, honfoglalás kori emlékeinkről és beszédes keleti párhuzamaikról, az új generációk szakmai képzéséről és a félreértéseket tisztázó tudományos hitelességről beszélgettünk.

– Tavaly ősszel a Pázmány egyetemen is elindult a hazai régészeti képzés. A különböző szakirányok kialakításakor itthon még lefedetlen, illetve marginális szegmenseket kerestünk, amilyen például a középkori Közel-Kelet és Közép-Európa, valamint a késő antik időszak régészeti kutatása. Így került szóba a magyar őstörténet és a Kárpát-medencében letelepedett keleti nomád népek témaköre is, mindkét esetben az eurázsiai háttér részletesebb vizsgálatának hangsúlyával. A magyarság elődeinek történeti-régészeti kutatását azért is vállalta tanszékünk, mert az elmúlt néhány évben meglepően sok izgalmas és perspektivikus leletanyag került elő a Kárpátoktól keletre, főként Ukrajna és Oroszország területén.