Szélcsend nélkül

Ezt a nagyüzemet kell nekünk, néhány embernek koordinálnunk, s ez hatalmas feladat. Idekerülésemkor, a megfelelő vezetőtársak fellelését követően önveszélyes lépéseket tettünk, hiszen magunkra húztunk egy csomó pluszfeladatot. Proaktívvá váltunk, ami itt nem volt divat, az Operában mindig folyamatkövetés zajlott, magyarán tűzoltás folyt. Mert előretekinteni fáradalmas, és az elején rettentő sok munkával jár. Ezekben a hetekben egyszerre rakunk össze három évadot: és nem a következőt, hanem az azután következőket. Ilyen sem volt még az Opera történetében. Egyszerre próbálunk közönséget nevelni, a nemzet operaházaként működni, felelősséget érezve a vidékiek és határon túliak iránt; és megkísérlünk mindent felépíteni, megújítani, kijavítani: újranyitni az Erkelt, lecserélni a repertoárt, jobb megélhetést biztosítani a kollégáknak…

Szeretném, ha az elindított kezdeményezések is folytatódnának a kicsiknek – és családjuknak legalább annyira – szóló, Útravaló 2013 című „baba-CDtől” az ifjúságot bevonzó „filléres” Facebook-karzatig. Eddig egy nagy, patinás mozdony futott, most viszont szétválnak a sínek, és új irányokba indulunk a két szerelvénnyel, amelynek viszont egy és oszthatatlan fűtőháza van.

Az Operával szimbiózisban élő, a zenekari tagokból válogatott, de „önálló” együttesként működő Budapesti Filharmóniai Társaság, Közép-Európa egyik legnagyobb múltú zenekara éveken át az ellehetetlenülés határán egyensúlyozva működött. Most mi lesz vele?

– A zenekar lényegében a „márkánk” lett. Rendkívül intelligensen viselik a változást, beengedtek a választmányukba. A Filharmóniai Társaság nem veszíti el önállóságát, ezután is tiszteletben tartjuk döntéseiket. A zenekar számára – több tételen keresztül – majd negyedmilliárd forintot ajánlottunk fel évente: finanszírozzuk a hangversenyeiket, évente ötvenmilliós keretösszeget biztosítunk a hangszerpark megújítására, ugyanennyit a fellépő karmesterek, szólisták honoráriumára, és új koncertdíszlet is készül. A korábbi különállás és a súrlódások után szorosabb lesz a kapcsolat, a kockázatok lekerülnek a vállukról, mi pedig profitálunk abból, hogy önmagát koncertdobogón is megbecsülő zenekar ül valamennyi előadásunkon az árokban: jövőre már 431 alkalommal. A logóban most az is szerepel, hogy az „Opera zenekara”, aztán a cím majd lekophat, ha már mindenki számára egyértelművé válik, hogy a két együttes azonos. Nemrég sikerült megnyerni vezetőjüknek egy világhírű karmestert, Pinchas Steinberget.

És végre újra készülnek lemezfelvételek…

– Héja Domonkos vezényletével két éve megjelent a Bánk bán – még az előző vezetés alatt, miniszteri keretből. Idén a Hunyadi László és az említett baba-CD jött ki, külön büszke vagyok rá, hogy immár a saját forrásainkból invesztálunk a magyar kultúrába. Bizony, új profil a zenekar, de az egész Opera életében is, hogy ezután minden évben készül lemez, őszre a Háry Jánost, jövőre Dohnányitól A tenor felvételét tervezzük. E téren is több évtizednyi lemaradást kellene behozni. Kodály harmadik színpadi művéből, a Czinka Panna balladájából például eddig egyáltalán nem készült stúdiófelvétel, de más magyar klasszikusok is új felvételre várnak, akár a Székely fonó vagy a C’est la guerre is.

Térjünk vissza az Erkel Színházra! Úgy néz ki, hogy egy kis magyar abszurd jó véget ér. Kevésen múlt az épület lebontása. De rengetegen szurkoltak a megmaradásáért…

– Hiszem, hogy dolgom van ezen a poszton, ez most nem a hátradőlés ideje. Saját ügyemként kezeltem, aztán egyre több társra találtam, így tudtuk az Erkelt feléleszteni. Teli házakkal megy a Don Giovanni, egészen más, felfokozott hangulatban arat tomboló sikert a Turandot is. Afontos dolgok most az Erkelben történnek: elkezdünk beruházni a jövőbe. A megtérülést nem most, hanem húsz év múlva lehet elkönyvelni. Az Erkel Színház a tökéletes látásról és hallásról s az akadálymentes hozzáférésről szól. Mostantól senkinek nem probléma operát és balettet látogatni, nem ragozom tovább, mekkora fegyvertény ez egy történelem és válság sújtotta országban.

Hogyan fog kinézni a színház a november 7-i, Erkel születésnapi megnyitóra?

– A nézőforgalmi vizesblokkok már szállodai színvonalúak lettek, vadonatújak. Őszig beüvegezik a bejáratot, vagyis előbbre, a lépcső aljára kerülnek az ajtók. A leszűkített főlépcső „bevágásainál” egyik oldalon kávézót, a másikon pedig kiállítóteret alakítanak ki a „háromszögekben”. Megváltozik az enteriőr, színessé válik az előcsarnok, kékké a nézőtér mennyezete, új lámpasorok készülnek, az eddigi narancssárgát ünnepélyesebb, sötét szőnyegek és drapériák váltják fel. Kibontják a jelenleg lezárt, raktárnak használt tetőteraszt, ami jó partihelyszín lehet, ahová a színházi terek érintése nélkül is fel lehet majd jutni. Ez bevételi lehetőség is számunkra. Luxus ezután sem várható, de az Erkel sosem erről szólt: linóleum vált linóleumot, tehát általában nem megújulást, inkább megfiatalodást mondanék. Itt oktatjuk a diákságot, képezzük tovább tanáraikat, neveljük az új közönséget, fogadjuk a régi rajongókat. Helyet adunk a családoknak, de a Facebook-generációnak is.

Mivel készülnek a nyitásra, milyen lesz a jövő évad az Erkelben?

– Kiadvány is készül, kiállítás is nyílik az Erkel Színház történetéről. 1914. január 1-jén, a világon az elsők között itt, az akkori Népoperában volt Wagner Parsifaljának Bayreuthon kívüli bemutatója. Reiner Frigyes dirigált. Ő ötven éve, 1963. november 15-én halt meg, ami hat hétre van az említett másik határnaptól; úgyhogy Wagner-év lévén novemberben Reiner (és a magyarországi premier) emlékére szervezünk egy estet Parsifal- és Ring-részletekkel, Stefan Soltész vezényel majd.

Szezononként százötven–százhetven estét szeretnénk játszani az Erkelben. Csúcsra járatva, a próbákkal együtt az év nagy részére le lesz kötve a ház. A hétfő szünnap, ezekre a napokra befogadunk programokat. Sok az érdeklődő, kezdenek felfigyelni az épületre. Több könnyűzenei és táncegyüttes, énekes jelentkezett már, hogy jönne hozzánk – a minőség szűrőjén minden bejelentkezőnek át kell mennie, Fásy-mulató nem lesz minálunk. Megmarad az Erkel népoperai jellege, népszerű nagyoperák és daljátékok lesznek műsoron, néha nagyoperett is bekerül majd, lényegesen alacsonyabb helyárakkal, mint az Operaházban – de azonos színvonalon. Minden muzsikus, minden énekes ugyanazt a honoráriumot kapja, mint az Andrássy úton, így az elvárások is azonosak, a repertoár viszont más lesz. Minden évben szeretnénk bemutatni egy-egy gyerekdarabot, épp jövőre Parázsfuvolácska címen a Mozart-mű artistaképzősökkel színesített parafrázisát, amelynek prózáit Lackfi János írja.

Említette a repertoár megújítását…

– Tematikus évadokat tervezünk. Az idei szezon a Verdi- és Wagner-évforduló jegyében telik, jövőre Richard Strausst ünnepeljük. A tervezett fesztiválon hat Strauss-opera lesz műsoron, köztük a sokak által fő művének tartott, Magyarországon még soha elő nem adott Az árnyék nélküli asszony. Tematikus alap lehet a Faust-mondakör, Shakespeare, majd Mozart is. A szláv repertoárból az Anyegin mellé visszajön a Jenufa, majd A kisvárosi Lady Macbeth. A franciák közül Gounod darabjaira és Offenbachtól a Hoffmann meséire számítunk.

Magyar szerzők? Mondjuk a régi világsiker, Goldmarktól a Sába királynője?

– Szóba került, Káel Csaba rendezné, egy arab világbéli felkéréstől függ a megvalósulása… Őszre, az Erkel nyitására új Kékszakállúnk és Mariónk lesz. Jó lenne majd ismét előadni Vajda Karnyónéját is, jó darab, ahogy Gyöngyösi Levente néhány éve kihozott Gólyakalifája is. Selmeczi Györgynek régóta készül egy operája, A spiritiszták, jövőre bemutatjuk, és még számos más hazai szerzőt említhetnék, akik jelenleg operákon, balettzenéken, daljátékokon dolgoznak. Erkel István királya nyáron a Margit-szigeten a kritikai kiadás alapján kerül színre, azt is játsszuk majd, vendégelőadásként. És minden évben afféle „bónuszként” színre viszünk egy-egy barokk különlegességet is az Andrássy úton: idén Rameau, jövőre a háromszáz éves Gluck következik, de Lully, Vivaldi és Purcell is sorra kerül – Händel-operánk már van.

Hogyan éli meg az Opera körüli viharokat? Erre számított, amikor még kormánybiztosként idekerült?

– Az Opera körül sosincs szélcsend. Egy összeszokott cirkuszi zsonglőr házaspár életében is előfordul, hogy összevesznek, türelmetlenek egymással, mást gondolnak: a konfliktusok lehetséges száma esetükben egy. Az Operában közel ezren dolgozunk, a holdudvarral, a szerződéses fellépőkkel együtt ezerkétszázan. Százféle szakma, hivatás, egy csomó „magánzó”, mindenféle gócpontok. A produkciógyár működése sosem válik rutinná, állandó az izgalom, az adrenalinszint sosem csökken, vagyis a konfliktusok száma végtelen. Így természetes, hogy innen mindig több feszültségről jön hír, mint a zsonglőrpáros életéből. Bármit teszünk is, az mindenkinek nem fog tetszeni. De sikerült átállni a Nyugaton már régóta működő rendszerre: azt fizetjük, aki énekel és vezényel, nem azt, aki otthon ül. Magyar viszonylatban komoly gázsikat adunk, de ezért tudást és felkészültséget várunk el. Az átállás nem megy egyik napról a másikra, a művészek másként szocializálódtak, de úgy látom, hogy a fegyelem és az elvárások teret nyernek, eredményt hoznak az Operában.

A balettben Solymosi Tamás által elindított felívelés mellett az elmúlt másfél évben a zenekar fejlődött a leglátványosabban: fiatal, ambiciózus, zenekarnevelő egyéniség Héja Domonkos, és jött néhány vendégkarmester is, akinek sikerült elérnie, hogy az együttes a lehető legtöbbet hozza ki magából. Százötven felett van a magyar énekesek száma; közülük kevesen énekelnek sokat, de mindenkinek megtaláltuk azt a szerepkört, amiben a legjobb. A Magyar Állami Operaház nagy nemzeti monopólium, nagy repertoárszínház, amelynek minden este a legjobbat kell adnia elvtelen kompromisszumok nélkül, az összmagyar énekesgárdát foglalkoztatva…

…és bevonva a nemzetközi zenei élet legjobbjait.

– Igen, a legjobbakat! De még nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a naptárakat egyeztetve már 2016-ra le tudjuk adni a „rendeléseket”. Sarlatánság lenne azt ígérni, hogy ebből a pénzből, ami hatoda a párizsi szisztémának, be tudunk kerülni az európai élvonalba, Berlin, München, Bécs, Milánó, Párizs vagy London operaházai mellé. Legnagyobb eredményünk az ország mai pénzügyi lehetőségei mellett az, hogy művészeink és munkatársaink teljesítménye sokkal magasabb nívót jelez, mint ami az egyhatodból következne: ott vagyunk a többiek nyomában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..