Paksa Balázs

Ahogy néztem ezt a filmet, mindegyre egyetlen kép kísértett visszatérően: ez a felvétel akkor készült, amikor Ferenc pápa találkozott a kiskorúak ellen elkövetett papi szexuális zaklatások áldozataival. A szentatya arcát, melyen egyszerre mély megindultság, égő szégyen és tehetetlen düh tükröződött, soha nem fogom elfelejteni. Veletek zokogok, mondta az áldozatoknak. Az immár kétszeres Oscar-nyertes Spotlight – Egy nyomozás részletei című alkotás hasonlóan intenzív reakciót vált ki nézőjéből, mégpedig úgy, hogy egyáltalán nem törekszik olcsó hatáskeltésre.

A lángokban álló Közel-Kelet és az európai menekültválság annyi más terület mellett a filmipart is megihleti, elég csak az egyre nagyobb számban érkező, szinte szociográfiai ambíciókkal megírt látlelet-mozikra gondolnunk. Közülük mind több tűnik fel rangos filmfesztiválok versenyprogramjában, az idei Oscar-szezon véghajrájába azonban egy olyan alkotás jutott el, mely csupán első látásra osztozik műfajtársai eszmei alapvetésében. A Brooklyn, miközben visszavisz minket a múlt század ötvenes éveibe, elsősorban nekünk, közép-európaiaknak válik fájdalmasan ismerőssé.

Miközben a karácsonyi könyvdömping utószezonjaként újabb celebvallomások és sztárszakácskönyvek árasztják el (immár leárazva) a standokat, üdítő élmény felfedezni a harmincéves Bolyki Brothers a cappella együttest bemutató kötetet. S nemcsak azért, mert a sokak szívének kedves énekcsapat szórakoztató stílusban idézi fel működésének eddigi három évtizedét, hanem annak okán is, hogy a gyakran elsülő poénok és hatalmas sztorik mellett hitéről is tanúságot tesz.

Hollywood ravasz játékos: nagyon is jól tudja, hogy a bennünk lakó naiv kisgyerek csillapíthatatlanul vágyik felemelkedésmesékre. Így ha majd az utolsó tévés tehetségkutató díszleteit is elpakolják, a gyöngyvásznon akkor sem fog megkopni a kisember (ön)megváltásának zsánere – amely természetesen tovább fűszerezhető az aktuális trendnek megfelelő műfajelemekkel. Most épp a rögrealizmus és a látványorientáltság varázsitala hódít, melyekből két filmünk, a hazánkban nemrég bemutatott Everest és Mélyütés is jókora kanállal merít, rendezőik azonban szerencsére nem elégedtek meg a lecke puszta felmondásával. Baltasar Kormákur és Antoine Fuqua ugyanis egyaránt a színészválasztástól remélték filmjük sikerét, ám míg előbbi egy egész csapatot mozgat, utóbbi egyetlen középponti hősre fókuszál.