Paksa Balázs

Né­met film­drá­ma (2010)

„Sturm und Trinkt!” — koc­cint if­jú hő­sünk jó­ked­vű­en ba­rá­ta­i­val, s mind­an­­nyi­an mo­hón fel­hajt­ják a sört. Wetzlarban va­gyunk, az 1700-as évek vé­gé­nek Né­met­or­szá­gá­ban, egy kocs­ma mé­lyén. A szép­re­mé­nyű if­jút (Ale­xan­der Fehling) ap­ja jo­gi pá­lyá­ra szán­ja, s ta­nul­ni kül­di az ál­mos kis­vá­ros­ba, ám a fi­a­tal köl­tő in­kább a mú­zsá­nak, a mu­la­to­zás­nak és a sze­re­lem­nek ál­doz­na. S ahogy az len­ni szo­kott, nem­so­ká­ra — sa­ját vég­ze­té­re — be­le­sze­ret egy olyan lány­ba (Miriam Stein), akit már el­je­gyez­tek.

Ismételheti-e önmagát a történelem? Ákos legújabb nagylemezével zeneileg a múlt, szövegeiben a jövő felé fordul, valójában azonban jelenkorunkról beszél. Az igeidők összecsúszása jelzi, hogy a tavaly ősszel kiadott, beszédes című 2084 különösen fontos lehet alkotója számára, ha kedvéért félidőben megtörte a 2002 óta menetrendszerűen négyévente érkező stúdióalbumok sorát.

Mire ezek a sorok megjelennek, még nem tudjuk, tizenkét Oscar-jelöléséből hányat fog díjra váltani Steven Spielberg legújabb filmje, a Lincoln. A felhajtás ugyan már éled körülötte, s tán most van az utolsó alkalom arra, hogy a holly- woodi filmipar egyik nagy gurujának legújabb alkotását józanul értékeljük. Nos, a Lincoln jó film. Nem zseniális, az csak egyvalaki benne: Daniel Day-Lewis.

Amint felocsúdott a világ az első döbbenetből, azonnal megindult az összeesküvés-elmélet- és ellenségkép-gyártás a 2001. szeptember 11-i New York-i merényletekkel kapcsolatban. Kathryn Bigelow filmje, a héten a magyar mozikba érkező Zero Dark Thirty — A Bin Laden-hajsza azonban nem törődik a teóriákkal, hiszen az alaptörténet is bőven rejt izgalmakat.

Korszakok határán

A zene éppúgy lehet önmagán túlra mutató korlenyomat, mint időtlen elmélkedés tárgya – elég, ha belehallgatunk Gryllus Dániel és Sumonyi Zoltán Pál apostolának újrahangszerelt változatába vagy a taizéi énekeket megszólaltató, Jézus eljön hozzád című, magyar nyelvű albumba.

Az idősebbik Gryllus testvér 1991-ben megjelent első biblikus albuma a rendszerváltozás éveiben megszaporodott vallásos zenei kiadványok egyik emblematikus darabja volt. A citerára épülő, eszköztelen előadásmód és a veretes szöveg egyszerre idézte meg a közel-keleti ókor világát, az ősegyház kegyelmi időszakát, valamint a szovjet diktatúra alól éppen felszabaduló hazánk közösségépítő lelkesedését.

Lemezajánló

A versek barátait immár hét éve megörvendeztető, Gryllus Dániel felügyelte Hangzó Helikon sorozat darabjait fülelve legalább két fő vonulat különíthető el. Az énekelt vers hagyományosabb műfajának (Kaláka, Sebő Ferenc, Misztrál) továbbvitele mellett komolyabb vers-újraértelmezési kísérletek is rendre napvilágot látnak (Lovasi András/Heidl György és Lackfi János, Ferenczi György és Petőfi, Both Miklós és Radnóti). Mi több, a színvonalas sorozat két legújabb albuma szinte tükör-hűséggel jeleníti meg e két irányt.
Hobo – Pilinszky. A párosítás Hobo oldaláról nem váratlan, Pilinszky János felől nézve azonban meglepő, s a múlt év végén megjelent korongba először belehallgatva csak bizonytalanságunk erősödik.

Olyan jól elvagyunk saját világunkban. Keresztény barátokkal vesszük körbe magunkat, keresztény közösségekbe járunk, keresztény művészet által töltődünk fel, keresztény sajtót olvasunk – és azt hisszük, ettől életünk is keresztény lesz. Így gondolkodva előbb-utóbb súlyosan csalatkozunk, arról nem is beszélve, hogy egy bezárkózó egyház nem tud evangelizálni: képtelen megszólítani a keresőket.

Lemezajánló

A zenekedvelők a megmondhatói, milyen nehéz lépést tartani az évről évre bővülő zenei kínálat újdonságaival. Hiába azonban a mindent elborító dömping, valamint zenehallgatási szokásaink megváltozása, van néhány album, amely így is kitűnik a felhozatalból. Megjelenése régóta várt pillanat, első meghallgatása ünnep. Legújabb lemezén Bródy János búcsúzkodik, az After Crying pedig kamaszodik.